Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Egey Tibor: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi iskolánkívüli népművelési bizottsága, 1923–1945 / 323–351. o.

nálta a megyeiek "lokálpatriotizmusát". Nem emelt kifogást az ellen, hogy a Bizottság tagságának túlnyomó többsége a megyei tisztikar tagjaiból és a "megyéhez hü" személyekből, és nem az általa óhajtott szakemberekből tevődik ki. Elfogadta a tankerületi bizottságok megtartását is, holott ekkorra már csak kettő volt, és nem négy, (az újpesti és a kecskeméti még létezett, a ceglédi és a kiskunhalasit már megszüntette a VKM). A szabályrendeletben az is változatlan maradt, hogy az alispán rendeletileg biztosítja a városok és községek költségvetésében a bizottság működtetéséhez szükséges pénzt. Ami uj az elfogadást nyert működési szabályzatban, az a helyi bizottságok létrehozásának, összetételének és működésének pontos megfogalmazása, meghatározása volt,(54) Eszerint a városi, községi bizottságok elnöke hivatalból a polgármester, a főjegyző, illetőleg a jegyző', gondnoka pedig, aki az ügyeket gyakorlatilag intézi, lehetőleg a "tanférfiak sorából választandó". A helyi bizottság a gondnokot 3 évre választja, de ha ezt nem teszi meg, a Bizottság maga nevez ki az íllető községbe, városba gondnokot. A gondnok tiszteletdijat kap. A pénzügyeket külön kezeli, és tartja nyilván a helyi bizottság költségvetését, munkatervét a megyei Bizottság hagyja jóvá, az ellenőrzi végrehajtását. A helyi bizottságok müködéséről szóló rész megteremtette a Tájékoztatóban megfogalmazott feladatok megvalósitásának szervezeti alapját. A helyi bizottságok, az un. albizottságok 1923-1925 között ugyanis nem mindenütt jöttek létre. A pénzügyi helyzet is hátráltatta megalakulásukat, és végülis az sem volt eldöntött, hogy a falvakban kik legyenek a népmüvelés felelősei. Ezután egyértelmű lett ez is. A jegyző', illetőleg a tanitó kezébe került a falu iskolánkivüli nevelése is. Az elfogadott szabályrendeletnek igyekeztek mindenben érvényt szerezni. A tanfelügyelőségek a tantestületeket arra utasítják, hogy a helyi bizottságok munkájában részt vállaljanak. Igen sok helyen, mert a helyiek "tehetetlenek" maga a tanfelügyelő', mint a Bizottság ügyvezető' elnöke kéri fel és bizza meg a tanítót, vagy a tantestület egy tagját a gondnoki teendó1< ellátásával. 1927 végén már 12 városi és 220 helyi községi népművelési bizottság dolgozik a megyében. Érzékeljük a Tájékoztatóban foglaltak végrehajtását is. Egyre több énekkarról, zenekarról hallunk, az amatőr színjátszók munkájával is találkozunk. Nagykőrösön népfőiskolát szerveznek, a különböző' ismeretterjesztő' tanfolyamok száma is megnő. Ujabb lendületet kap az analfabéták oktatása. Az analfabéta tanfolyamok záróvizsgáin, de a többi tanfolyam zárófoglalkozásán is megjelennek a megyei és a járási vezetólc, azokon elnökölnek. Az alispán példamutatásra szólította fel a tisztikart, a jegyzői kart: a népművelési rendezvényeken vegyenek részt, az előadásokat, és műsoros esteket pedig lehetőleg családtagjaik kíséretében látogassák. (55) Agorasztó alispán körlevelében a helyi bizottság munkájáért azok elnökeit tette felelőssé. A gondnokok munkáját a megyei titkár kisérte állandó figyelemmel. A megyei titkárt a járási tiszti értekezletre meg kellett hivni. A Bizottság 1926-ban Vácott és Kalocsán megszervezi első, ingyenes, 333