Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

választani. Az igazgatósági helyek közül négyet tartottak fenn a kereskedelemügyi, a pénzügyi, a földmüve lésügyi miniszter és a horvát bán egy-egy képviselőbe részére. A pénzügyminiszter jelentós eredményként könyvelhette el, hogy az igazgatóságba kiküldött képviselőjének vétójogát - némi megszorítással ugyan de el tudta fogadtatni a parlamenti ellenzékkel és a pénzintézetekkel. A vétójognak az ellenzék részéről történő* elismerését az magyarázza, hogy az állam 125 millió koronát bocsájtott a Központ rendelkezésére. Ennek alapján vált elfogadhatóvá az az érv, hogy a pénzügyminiszter küldöttének megfelelő' súllyal kell érvényesítenie akaratát, amikor az intézet pénzének felhasználásáról döntenek. Az igazgatóság összetételének meghatározásakor Teleszky János tervezetét nagyon sokan támadták. Különösen a vidéki pénzintézetek voltak elégedetlenek, mert a 20 millió koronán felüli tőkével rendelkező' pénzintézetek öt, az összes kisebb intézet hét helyet kapott. Ez azt jelentette, hogy a nagybankok köréből mindegyik érdekcsoport képviseltette magát, a közel 2 ezer kisebb pénzintézet érdekeit pedig csak hét küldött. A nagybankok befolyását növelte, hogy fiókjaik is a kis pénzintézetek között adták le szavazataikat és szervezett fellépéssel eredményesen tudták támogatni jelöltjüket. A pénzintézetek arányosabb képviseletét akarta elérni Hajnal Simon az Altalános Ovadékbank Rt. igazgatója is, aki az intézetek három kúriába történő' besorolása helyett csak kettőt javasolt. Tervezete szerint az egyik kúriába tartoznának azok a pénzintézetek, amelyekre vonatkozik az állami felügyelet, a másikba azok a nagy intézetek, amelyekre nem. A felügyelet alá tartozó intézetek kilenc, a nagybankok három helyet tölthetnének be az igazgatóságban. (84) Blaskovics Ferenc javaslata szerint minden kereskedelmi- és iparkamara egy-egy igazgatósági tagot delegálhatott volna.(85) Javaslata azért volt észszerű, mert a Pénzintézeti Központ közgyűlésén nagyon sokan nem is ismerték azt a személyt, akit végül is az igazgatóságba delegáltak. Egy-egy kamarán belül igy olyan tagot tudtak volna választani, akit mindenki ismer és ezzel az igazgatósági tag képviseleti tevékenysége sokkal reálisabb alapon nyugodott volna. A nagybankoknak a pénzügyminiszter segítségével sikerült elérni, hogy az igazgatóság összetételét a nekik kedvező' kúriai besorolás alapján fogadták el. A pénzügyminiszter ezzel megnyerte a nagybankok támogatását ahhoz, hogy az igazgatóságban kilenc fő' képviselje az állami érdekeket. Az igazgatóság tagjai közül a kormányt képviselte az elnök, a pénzügyminiszter jelölése alapján választott négy tag és a kormány négy kiküldötte. A parlamenti ellenzéknek az állami befolyás elleni harcát csak egy ponton koronázta siker. A pénzügyminiszter javaslatukra elfogadta, hogy a király és a kormány kinevezése alá eső' tisztviselők nem lehetnek a pénzintézetek által jelölt igazgatósági, felügyelőbizottsági és választmányi tagok. Az igazgatósági tagokat öt évre választották és irányító tevékenységük a Pénzintézeti Központ egész szervezetére és munkájára kiterjedt. A pénzügy315