Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

vitát kiváltó része a revízió kérdése volt. Külföldön két revizori rendszer terjedt el. Az angol gyakorlat szerint a pénzintézetek revizori ellenőrzését magánvállalkozás utján végezték. A német és osztrák rendszerben ezt a funkciót elsősorban állami közegek látták el, de a nagyobb pénzintézeteknek is volt önálló revizori kara, amely a kisebb intézetek ellenőrzését is biztositotta. Ezenkívül az állami bankok önrevizióra is kényszeritették a pénzintézeteket. E célból mérlegmintákat dolgoztak ki és ezeknek a mintáknak megfelelően voltak kötelesek az intézetek könyveléseiket végezni. A mérlegminták elkészítése egyben biztositotta a helyes kezelést és könyvelést is.(61) A pénzintézetek ellenőrzésének megvalósítására Magyarországon már az 1840-es évek elején történt kísérlet. Az országgyűlés utasítására választmány foglalkozott a hitelintézetekre vonatkozó törvényjavaslat kidolgozásával. A tervezet az ellenőrzésről ugy kívánt gondoskodni, hogy a Budán és Pesten lévő pénzintézeteknél a felügyeletet az országos pénztár igazgatója, a többi városban pedig kinevezett biztos gyakorolta volna.(62) A javaslatból nem lett törvény, ezért a közkereseti társaságról szóló 1848:18.te. életbeléptetésével pótolták, amely azonban csak általánosságokban rendelkezett. Az abszolutizmus korszakában az 1844. évi osztrák Regulativum volt az irányadó. A pénzintézetek ellenőrzésének kérdése érdemi formában 1874-ben ismét felmerült a kereskedelmi törvény tárgyalása során. A vita végén azt a megoldást fogadták el, amely a cégbíróság révén a külső és a felügyelőbizottság segítségével a belső ellenőrzés megvalósítását irta elő. A bírósági ellenőrzés csak papíron maradt meg. Igaz, az évi mérleget be kellett küldeni a cégbírósághoz, de azt, hogy mindegyik intézet beküldte-e, már nem ellenőrizték. A beküldött mérlegekről nem vezettek nyilvántartó könyvet, ezért a hanyag intézeteket még fel sem tudták szólítani a hiány pótlására.(63) A bírósági ellenőrzés fogyatékosságát növelte, hogy a küiönböző pénzintézetek által beadott mérlegek azonos tételeit eltérő módon értelmezték és egyéni elvek alapján végezték el a számításokat. Lényegében a beterjesztett mérleg adataival ugy manipuláltak a pénzintézetek, ahogyan azt érdekeik megkívánták. A mérlegek öncélú elkészítésének oka - az ügykezelés szabályozásának hiánya mellett - az volt, hogy a belső ellenőrzést végrehajtani köteles végrehajtóbizottság nem teljesítette feladatát. A hatékony bírósági ellenőrzés előfeltétele az lett volna, ha a pénzintézetektől kikerülő' mérlegek helyességét a felügyelőbizottság szavatolni tudja. A felügyelőbizottság azonban érdemi munkát nem végzett. A kereskedelmi törvény 195.§-ban körülirt feladatát csak látszatra látta el. A felügyelőbizottság ugyanis teljes mértékben az igazgatóság befolyása alá került és szakképesités hiányában ellenőrző tevékenysége teljesen formálissá vált. A hiányosságok kiküszöbölésére az idó1< folyamán több tervezet is napvilágot látott. A javaslatok szerint a felügyelóTDÍzottsági tagokat büntetőjogi felelősséggel kellett volna megterhelni, az ellenőrzést nemcsak jogukká, hanem 308