Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

Országos Központi Hitelszövetkezet irányítása alá kerültek. (22) Üzletkörük is kibővült és nemcsak mezőgazdasági, hanem olyan ipari vállalkozásokat is támogattak, amelyek szövetkezeti alapon jöttek létre. Versenytársai lettek a vidéki takarékpénztáraknak, ami azt eredményezte, hogy a hitelszövetkezetek olcsó kölcsönei miatt a takarékpénztáraknak is mérsékelni kellett a kamatlábakat. Az eddig ismertetett pénzintézetek mellett egyetlen olyan hálózat működött hazánkban, amely teljes egészében állami felügyelet alatt állt. Ennek központja az 1885-ben létrehozott Postatakarékpénztár volt. A hálózat célját - a legkisebb takarékösszegek összegyűjtését - a postahivatalok utján valósította meg. Mint láttuk, a magyar pénzintézetek közül elenyészően kevés volt az igazi takarékpénztárak száma. A legtöbb intézet vagy részvénytársaságként, vagy szövetkezeti alapon működött. Ezek önálló autonóm szervezetek voltak, amelyek működését pénzintézeti törvény hiányában az állam befolyásolni nem tudta. Az 1910-es években elsősorban az első' világháború hatására az állami ellenőrzés megvalósítása egyre sürgetőbb feladatként jelentkezett. A problémák megoldása érdekében a Pénzintézeti Központ megszervezését határozták el. II

. A Pénzintézeti Központ 1. Kísérletek a pénzintézetek állami felügyeletének bevezetésére Magyarországon A magyar pénzintézetek állami felügyeletének megvalósitására - igaz csak szerény keretek között - már 1847-ben történt kísérlet, amikor a helytartótanács az osztrák Regulativum alapján készített szabályrendeletének bevezetését elrendelte. Az osztrák mintára történő felügyelet megvalósítása azonban sem 1847-ben, sem az abszolutizmus korszaka alatt nem sikerült. A kiegyezés után az első' világháborúig a magyar kormány ezzel a kérdéssel érdemileg nem foglalkozott. A gazdasági életben ez a probléma először mint a pénzintézeti reform megoldásának egyik lehetséges útja vetődött fel. A XIX. század második felében és a XX. század elején ugyanis a gyakran felmerülő' hitelválságok hatására meglehetősen sok hitelintézet került csődbe, vagy jutott súlyos anyagi körülmények közé. A hitelintézetek bukása legsúlyosabban a betéttulajdonosokat érintette, ezért mind gyakrabban hangzott el részükről a kívánság, hogy a bukások megelőzése érdekében valósítsák meg a pénzintézetek reformját. A pénzintézetek feletti állami felügyeletet legkorábban Svédországban vezették be, az 1824. évi királyi rendelettel, amelynek helyébe 1911-ben a banktörvény lépett.(23) Az 1824. évi svéd királyi rendeletben már megtalálhatjuk azokat a lényeges pontokat, amelyeket késótb az európai országok törvényhozása átvett. Ezek a következőd: a hitelintézet alapitásának hatósági engedélyhez kötése, az alaptőke legkisebb mértékének meghatározása, negyedévi kimutatások kötelező' bemutatása a felügyeleti hatóságokhoz, amely az intézet 295