Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

445 000 612 000 768 000 776 000 Magyar országon 1913-ban már 1787 takarékpénztár és bank tevékenykedett, összesen 1558 millió korona alaptőkével.(17) A bankok és takarékpénztárak hatáskörének összefonódása mindvégig megmaradt. Tulajdonképpen takarékpénztárak csak az egyes községek és városok által létrehozott hatósági jelleggel biró községi takarékpénztárak voltak. Ezek száma 1913-ban 16 volt. (18) Magyarországon már az abszolutizmus éveiben jelentkezett, de igazán nagy problémaként a kiegyezés után várt megoldásra a földbirtokosok megnövekedett hiteligényének kielégítése. A mezőgazdasági beruházásokhoz olyan tökére volt szükség, amit alacsony kamat mellett hosszú időre nyújtanak. A fent bemutatott, viszonylag nagyszámú és gyorsan fejlődő pénzintézet közül a takarékpénztárak ilyen hitelt csak kismértékben tudtak biztosítani, mert hosszúlejáratú hitelük mértékét nem a betétek nagysága, hanem az intézet saját tó1<éje határozta meg. Az állandó fizetőképesség megkövetelte, hogy lehetőleg olyan hitelt nyújtsanak csak, amely viszonylag gyorsan térül vissza. A földbirtokosok rohamosan emelkedő' hiteligényét bankjaink nem tudták kielégíteni és igy a hatvanas években ismét előtérbe került egy - elsősorban a mezőgazdaságnak segítséget nyújtó - intézmény felállításának terve. A földbirtokosok hiteligényének kielégítésére még 1844-ben Dessewffy Emil tett javaslatot. Egy földhitelintézet felállítására vonatkozó tervezetét az országgyűlés 1844. október 4-én tárgyalta, mivel azonban a magyar rendek és Bécs között nem jött létre megegyezés, igy ez az elképzelés nem valósulhatott meg.(19) Az alapításra a politikai események hatása következtében csak 1862-ben kerülhetett sor és 1863-ban Magyar Földhitelintézet néven kezdte el működését. A jelentős állami támogatás lehetővé tette, hogy a magyar mezőgazdaság jelzáloghiteligényének jelentős részét fedezni tudja. A Magyar Földhitelintézet alapitását még több, hasonló jelzálogintézet létrehozása követte.(20) A magyar földhitelintézetek annak ellenére, hogy a kisbirtokosok hitelszükségletét is ki akarták elégíteni, alapjában véve a nagy- és középbirtokosok érdekében müködő intézetek maradtak. Az 1850-es évek folyamán a szabaddá vált jobbágybirtok egyre nagyobb mértékben szorult hitelre, amelynek kielégítésére egyetlen meglévő' hitelforrás sem vállalkozott. Ilyen körülmények között terjedt el hazánkban a szövetkezeti eszme. A szövetkezet tagjait abból a célból egyesitette, hogy hiteligényüket az önsegély alapján elégítsék ki. A nagyobb arányú fejlődés 1886-ban kezdóclött, amikor Károlyi Sándor megalapította a Pestmegyei Hitelszövetkezetet. 1892-re Pest megyében már 81 községnek volt a megyei központtal üzleti viszonyban lévő hitelszövetkezete.(21) A hitelszövetkezetek hamarosan behálózták az egész országot és 1894-ben, amikor létrehozták központjukat a Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézetét, már 789 intézet irányítását kellett ellátni. Hamarosan ez is elégtelennek bizonyult a megsokasodott feladatok ellátására és a szövetkezetek az 1899-ben alakult 1905 1910 1912 1914 294