Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

formában kialakított szervezeti keretek között. A kiegyezés nemcsak a politikai, hanem a gazdasági életben is uj korszak kezdetét jelentette. A takarékpénztári hálózat fejlődése minden várakozást felül múlt. Az abszolutizmus időszaka alatt nagyon kevés uj intézet jött létre, például 1849 és 1857 között egy sem. Az alapítási tevékenység 1860 után kezdett erősödni és a kiegyezés után érte el tetőpontját. 1867-ben nyolc, 1868-ban 21, 1869-ben 48 és 1872-ben 93 uj takarékpénztár jött létre.(12) 1867. után nemcsak a takarékpénztárak gyors fejlődése figyelhető meg, hanem a bankok száma is ugrásszerűen gyarapodott. A bankok száma a kiegyezés előtti háromról 1869-re 52-re emelkedett. (13) Az 1869-es bécsi tőzsdei krach Pesten is pánikot keltett, de csak átmenetileg mérsékelte ezt az ütemet. Az alapítási kedv ilyen nagymértékű növekedéséhez több tényező is hozzájárult. Az első az volt, hogy a bankjegyek hirtelen megszaporodása és az 1867. és 1868. évi kedvező termés és kivitel pénzbőséget idézett elő, amely egyre nagyobb befektetéseket vont maga után. Második ösztönző tényezőként hatott, hogy az osztrák Regulativum hatályának megszűnésével az intézetek törölték alapszabályaikból a számukra kellemetlen korlátozásokat. Ez azt eredményezte, hogy osztalékuk még a bankokhoz viszonyítva is igen magas szintű lett.(14) Az 1873. évi bécsi tőzsdei krach hatására igaz ugyan, hogy csak kevés takarékpénztárunk és bankunk kérte a csődeljárás megindítását, de számos intézet meggyengült és vagy beolvadt az erősebbe, vagy lassan megszűnt. A válságból való kilábalás időszaka 1878-ig tartott. Ebben az évben kezdte meg működését az Osztrák-Magyar Bank, amely stabilizálta az ország pénzügyi helyzetét és ezzel a takarékpénztárak számára is megteremtette a további fejlődés előfeltételét. A takarékpénztárak működésének állami szabályozása továbbra is elmaradt. Az 1875: 38.te, amely kereskedelmi törvény néven jelent meg, a takarékpénztárakat is a kereskedelmi társaságok közé sorolta. A besorolás azonban pusztán formai alapon történt és csak általánosságban szabályozta a részvényjogot. (15) Az 1879-től 1914-ig terjedő időszakot a stabilizáció jellemzi. A megerősödés nagyon jól lemérhető az intézetek átlagos alaptőkéjének állandó gyarapodásán, azaz egyre erősebb alapokon nyugvó pénzintézetek működtek hazánkban: (16) Év: 1845 1865 1867 1873 1885 1895 Egy-egy pénzintézet átlagos alaptőkéje (Korona) 88 000 95 000 271 000 377 000 327 000 402 000 293