Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

rövid idő alatt jelentós osztalékot biztosított. Az uj takarékpénztárak kivétel nélkül mind a pozsonyi példát követték és részvénytársaságként jöttek létre. A részvénytársasági forma egyben azt is jelentette, hogy a takarékpénztárak legfontosabb célja a minél nagyobb haszon elérése lett, ami a kihelyezések el őtérbe kerülését eredményezte. Az intézetek nyeresége a betéti és a kihelyezési kamat különbözetéből adódott. Ahhoz, hogy minél nagyobb összegeket tudjanak hitelezni, egyre több betétre volt szükség. A betétállomány növelését egyre magasabb kamatokkal igyekeztek elérni. Egészségtelen verseny indult a takarékpénztárak között és a betétekért folytatott harc a kamatlábak növekedését eredményezte. A minél nagyobb nyereség eléréséért pedig az intézetek egyre kockázatosabb és tőkeerejüket meghaladó nagyságú kihelyezéseket is vállaltak. Takarékpénztáraink ilyen irányú fejlődését nagymértékben elősegitette, hogy Magyarországon nem volt pénzintézeti törvény, amely működésüket szabályozta volna. 1847-ben a helytartótanács megkísérelte szabályozni a takarékpénztárak alapítását és működését, de rendeletével eredményt nem ért el. A kudarc oka az volt, hogy az osztrák takarékpénztárakra vonatkozó "Regulativ über die Bildung, Errichtung und Uberwachung der Sparkassen" dekrétumot fordították le magyarra és ez képezte a helytartótanács által kiadott szabályrendelet lényegét. Magyarországon azonban a takarékpénztárak részvénytársasági alapon működtek és ezért az osztrák rendelkezéseket nem lehetett a hazai gyakorlatba átültetni. Takarékpénztáraink fejlődési üteme a szabadságharc leverése után erősen lelassult. Súlyos veszteséget jelentett a Kossuth-bankók összeszedése és elégetése. A legtöbb takarékpénztár nemcsak készpénz-kész letét vesztette el, hanem még alaptőkéjét is. Az 1850-es években ismét kísérlet történt a takarékpénztárak működésének rendszabályozására. 1853. január 9-én jelent meg az egyletek alakulását és működését szabályozó rendelet, amely a takarékpénztárak fennmaradását uj engedélyezéshez kötötte. Ehhez kapcsolódott Albrecht főherceg rendelete, amelyben a Regulativum Magyarországra történő' kiterjesztését tette kötelezővé. A kihirdetés után a takarékpénztáraknak át kellett alakitaniok alapszabályaikat a Regulativumnak megfelelően. Takarékpénztáraink a nyilt parancsnak eleget téve előterjesztették a további fennmaradás iránti kérelmüket alapszabályaikkal együtt. A kérvényekre általában azonos válasz érkezett: az intézet folytathatja működését, de alapszabályait köteles a Regulativumnak megfelelően átdolgozni. Erre az iratváltások hosszú sora következett, amely jóformán a kiegyezésig tartott. (11) Takarékpénztáraink a Regulativum elleni harcot végül is sikerrel zárták. A legtöbb intézet alapszabályát - amikor a Regulativum hatálya már megszűnt csak a kiegyezés után a magyar kormány hagyta jóvá. Az alapszabályok ilyen módon való elfogadása azt jelentette, hogy a kormány tudomásul vette: a magyar takarékpénztárak nem a nyugati minta alapján felépített emberbaráti intézményekként működnek, hanem a belső gazdasági fejlődés által megszabott 292