Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

és azok fiókjai elégítették ki. A takarékpénztárak tevékenységi köre földrajzilag kis területre korlátozódott és az alapítás célja elsődlegesen nem is az üzleti tevékenységből származó nyereség elérése volt, hanem az emberbaráti tevékenység. Ez a hatás viszonylag tiszta formában kimutatható az első hazai takarékpénztár, a Brassói Altalános Takarékpénztár alapszabályaiban. Az 1835. november 18-án alapitott intézet 1836. január 1-én kezdte el munkáját.(2) Emberbaráti tevékenységére valószínűleg a német takarékpénztárak szolgáltattak példát. Egy lényeges eltéréssel azonban számolnunk kell. A tőkeszegény Erdélyben a hitelnyújtás sokkal nagyobb jelentőségű volt, mint a német intézeteknél. A külföldi takarékpénztárak hatása mutatható ki a Fáy András fáradozása folytán létesült Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál is. Ebben a takarékpénztárunkban az évi tiszta nyereség felét tartaléktőke gyarapításra, másik felét pedig különböző köz- és jótékonycélra forditották. A magyarországi takarékpénztárak legkorábbi belföldi előzményeként a Magyar Királyi Hitel főpénztárát említhetjük. A Hitel főpénztár 1773-ban kezdte el működését a magyar kamara keretei között, de a következő évben már különválasztották a kamarai pénztártól. Egy hitelügyi bizottság felügyelete alatt állt, amely a kamara elnökéből, alelnökéből, a pénztári igazgatóból és egy fogalmazóból alakult.(3) A Hitelfőpénztár két legnagyobb fiókja Pozsonyban és Budán működött, de betétek elfogadására országszerte állítottak fel fiókokat. A 100 forintos, tehát nem magas kezdőbetétek állandó elfogadásával és a három hónapos felmondási idővel tulajdonképpen a még hiányzó takarékpénztárakat pótolta. A fiókok azonban lényegesen különböztek is a takarékpénztáraktól, mert az összegyűjtött tőkét az állam pénzszükségleteire forditották és nem a lakosság hiteligényét elégítették ki. Igaz, 1776. december 4-én kelt leiratában Mária Terézia hozzájárult ahhoz, hogy amennyiben a pénztár állapota megengedi, magánosok is kaphassanak kölcsönt, de a gyakorlatban erre csak elvétve került sor. (4) A Hí tel főpénztár sikeres működését bizonyítja, hogy a betétek összege már 1775-re elérte a 7 012 059 forintot és ez 1815-re 23 116 012 forintra emelkedett. (5) A takarékpénztári szervezettel hazánkban szélesebb rétegek az 1820-as években ismerkedtek meg. Ekkor az 1818-ban alapitott Erste Österreichische Sparkasse - Bécs első igazán tőkeerős intézete - hazánkban is nyitott fiókokat. A fiókok csak Pozsonyban, Győrött és Nagyszombatban jelentettek önálló fiókszervezetet, az ország többi városában csak egy-egy tekintélyesebb kereskedő kapott megbízást a központtól betétek elfogadására. Tevékenysége egyoldalú volt, mert csak összegyűjteni igyekezett a tőkét, kihelyezésre csak kivételes esetben került sor. (6) A hitelgyüjtő és közvetítő intézmények közül Magyarországon a takarékpénztárak eresztettek legkorábban gyökeret. Első intézeteink csak városokban szerveződtek, ahol a hitelintézetek működésének előfeltételei leginkább adottak voltak. Többnyire mint helyi intézmények alakultak és folytatták működésüket. Még a tőkeerős nagyobb intézmények tevékenységi köre sem terjedt tul a 290