Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 2–3. szám - Soós László: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete, 1916 / 289–322. o.

SOÓS LÁSZLÓ: A Pénzintézeti Központ alapítása és szervezete 1916 I • Rövid áttekintés a magyar pénzintézetek k

ialakulásáról és kezdeti fejlődéséről A magyarországi takarékpénztárak történetének kezdetét a hazai szakirodalom 1840-től a Pesti Hazai Első Takarékpénztár tevékenységének megindulásától számítja. Hazánkban a takarékpénztári mozgalomra két tényező hatott ösztönzően. Az egyik a külföldi gyakorlat, amely 1778-ig a Hamburgi Takarékpénztár megalakulásáig nyúlik vissza. A másik a hazai takarékpénztári előzmények, amelyek közül csak a Magyar Királyi Hitel főpénztárról és az Erste Österreichische Sparkasse magyarországi fiókjairól beszélhetünk. A XIX. század első felében egymás után alakuló külföldi takarékpénztárak legfontosabb feladatuknak a szegénység megszüntetését tekintették. Ezt a céljukat a szorgalomra és a takarékosságra való neveléssel akarták elérni.(1) Tevékenységük nem korlátozódott csupán a betétek gyűjtésére, hanem a náluk elhelyezett pénz "gyümölcsöző kihelyezéséről" is gondoskodtak. Az összegyűjtött tőke kihelyezése következtében a takarékpénztárak közgazdasági tevékenységet is folytattak, amelynek lényege, hogy az egyéni gazdaságokban feleslegként jelentkező pénztőkét összegyűjtik és kamat ellenében azoknak a rendelkezésére bocsájtják, akik gazdaságosan fel tudják azt használni. Elméletben nagyon nehéz eldönteni azt, hogy egy takarékpénztárnak mi az elsődleges feladata: a betétgyűjtés, vagy a hitelnyújtás. Ez a két funkció szorosan összefügg egymással, de az intézet jellegéből, feladatköréből fakadóan az egyik előtérbe kerülhet. A külföldi takarékpénztárak legnagyobb része emberbaráti intézményként alakult. A takarékosságra való nevelés sikerét azzal mérték, hogy mennyi betétet helyeztek el a takarékpénztárakban. A kamatra történő kihelyezés csak eszköz volt, amely azt a célt szolgálta, hogy a betétet elhelyezők pénze után az intézet beféti kamatot tudjon fizetni és ezáltal ösztönözzön a takarékosságra. A hitelnyújtás másodlagossá tétele olyan időszakban, amikor hazánkban Széchenyi István a Hitel c. munkáján dolgozott, korszerűtlennek hangzik. A külföldi - értem ezalatt a nyugat-európai országokat, mivel számunkra ez a hatás volt a számottevő - gazdasági életben a hiteligényt elsősorban a nagybankok 5 289