Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - FIGYELŐ - Sashegyi Oszkár: Svédországi tapasztalatok: első közlemény / 69–76. o.

70 bekerült az alkotmányba és - az abszolutizmus kori megszakítástól eltekintve - azóta is érvényben maradt. A mai viszonyokhoz alkalmazott legújabb sajtótörvény 1949 április 5-én kelt, ennek második fejezete foglalkozik a köziratok nyilvánosságának kérdéseivel. Eszerint minden svéd állampolgárnak joga van az állami hatóságok és hivatalok irattáraiba betekintést nyerni, s azok iratainak szövegét közre is adhatja. Külön szabályok határozzák meg azokat az eseteket, amelyekben bizonyos köziratok titkosaknak minősitendők. így külügyi iratok keletkezésük után 50 évvel, személyi iratok 70 év után válnak kutathatókká. A titkossá minősítés általános szempontjait a sajtótörvény határozza meg, s az szabja meg a fellebbezés útját is olyan esetekben, amikor valamely hivatalos szerv bizonyos iratokba a betekintést megtagadta, s ebbe a kérelmező fél nem nyugodott bele. Azok a szempontok, amelyek a kutatás szabadságát korlátozzák : az állam biztonsága és külföldi hatalmakkal való kapcsolatai, az állam felügyeleti és ellenőrzési tevékenysége, a bűntények megelőzése és megtorlása, az állam, egyéb közösségek és a magánosok törvényes gazdasági érdekeinek védelme. Fellebbezés esetén a végső szót az a miniszter mondja ki, akinek a kutatást megtagadó állami szerv alá van rendelve. A ma érvényes svéd levéltári jogra általában az alábbi elvek jellemzők: az irattárügy és a levéltárügy szerves egységet alkot; az állami irattári és levéltári anyag egyképpen nyilvános ; az állami levéltárak az állami irattárak felett hatósági jogkört gyakorolnak. A ma érvényes levéltári jogszabályok a második világháború utáni évtizedekben születtek meg, de régi tradíciókhoz kapcsolódnak: a legújabb reformok olyan tendenciákat erősitettek, amelyek a svéd levéltárügy fejlődésében már korábban is érvényesültek. Az irattári-levéltári anyag publicitásával kapcsolatban az 1766. évi alkotmánytörvényt már emiitettük. A svéd fejlődésre általában a kontinuitás jellemző, ez figyelhető meg a levéltárügy kialakulásában is ; levéltárügy és irattárügy itt sohasem szakadt el egymástól oly mértékben, mint az más európai országokban (nálunk is) a 19. században bekövetkezett. A több mint 350 éves múltra visszatekintő svéd országos levéltár, a "Riksarkivet" (a továbbiakban RA) egészen 1877 végéig a királyi kancellária része volt s ilymódon szoros összeköttetésben működött a központi kormányzat irodáival és irattáraival. Függetlenné válása után is első feladatának tekintette az újonnan születő iratanyag védelmét, a levéltárivá érő iratanyag sorsának figyelemmel kisérését. CG. Malström birodalmi levéltáros, az ismert történész 1885-ben emlékiratot nyújtott át a kormánynak az irattári selejtezésekkel kapcsolatban. Ettől kezdve minden selejtezési tervet be kellett mutatni a RA-nek, s csak miután az azt jóváhagyta, kerülhetett a terv végleges döntés végett a kancellária elé. Az 1885-ös évszám tekinthető a kiindulópontnak, amelytől a levéltár hatósági funkciójának kialakulása kezdetét vette. Az állami iratanyag selejtezésének Svédországban ma érvényes alapelveit az 1953. december 11-i kormányrendelet szabja meg. Az állami irattárügy általános szabályozása az 1961. november 10-i kormányrendelettel történt. A svéd állami (evangélikus) egyház irattárai állami irattáraknak minősülnek. Rendkívül nagy jelentőségű az 1961-i kormányrendeletnek az a pontja, amely kimondja, hogy minden állami irattár valamely levéltári hatóság felügyelete alá tartozik. A központi közigazgatási hatóságok, a felsőbb biróságok, az egyetemek, főiskolák és tudományos kutatóintézetek iratai a RA, a többi állami irattár a területileg illetékes regionális levéltár hatósága alá tartozik. A levéltári hatóság az irattárak megfelelő rendjének és az iratok előirásszerü megőrzésének ellenőrzésére terjed ki. E feladatok teljesítése érdekében a levéltári hatóság ellenőrzi az irattári selejtezések szabályszerű végrehajtását; ellenőrzi az iratok szabályszerű rendben tartását; felülvizsgálja az irattári repertóriumokat és leltárakat; az iratok rendben tartását, megőrzését és selejtezését illetően az irattárosokat szaktanácsokkal látja el és oktatja ; az irattárakat megszemléli és végül az irattári helyiségek építésére és berendezésére vonatkozó terveket felülvizsgálja. Ez utóbbi vonatkozásban a kormányrendelet azt is előírja, hogy a levéltári hatósággal még a tervek elkészítése előtt konzultálni kell, s az adja meg a tervezéshez szükséges adatokat és szempontokat. Azóta egyébként az országos magasépítési és várostervezési hivatal a RA-tel együtt-