Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - IRODALOM - Vass Előd: A Török Köztársaság levéltárügye: levéltári igazgatás, a levéltár mai helyzete jogi és tudományos szempontból: Adman Darendeliler–Ihsan Dede: Arsiv idaresi. Arsivin bugünkü hukuk ve ilim icisindan ... Ankara, 1968. / 648–653. o.

649 maz. A kiadvanyi iratok egyik oldalát zománcozták /ahar/ s az igy kifényesített papirra irtak. A külföldről beérkező idegennyelvü iratokat a forditók kivonatolták s ez a kivonat került elintézésre, vagyis az eredetit eldobták. Ezzel magyarázható az idegennyelvü iratok csekély száma. Az 1Ö39 után kibontakozott Reformkor /Tanzimat/ idején még az egyes önálló intézménnyé vált alosztályok, valamint az újonnan felállitott központi intézmények, mint pl.: az 1856-ban létesült Államtanács /Sura-i Devlat/ vagy a vallási központi intézmények a Sejh-ül Islam hivatala, egyházi alapitványok vezető intézményei már irattári raktáraikkal együtt alakultak meg. A négy-központi kormányhivatal közül a legnagyobbszabású ügyvitele a Központi Kincstár /Defterdár Kapusi/ hivatalainak volt. Itt 1770 körül 714- tisztviselő, amig a Szultáni Tanács hivatalában 90 tisztviselő és a Nagyvezér hivatalában csak 65 tisztviselő dolgozott. A magyarországi török hódoltság korának legtöbb egykorú török forrása is a Központi Kincstárban maradt fenn. De még jelentős a szultáni és nagyvezeri tanácsból kibocsájtott magyarországi vonatkozású parancs rendeletek másolókönyvei /mühimme, vagy ahkjam defteri/. A XVIII.század közepére millió számra zacskókban és ládákban felgyülemlett iratok és kötetek, kezelése és állapota igen rossz feltételek közé jutott. Ezen iratok és kötetek jelentős részét Isztanbulban az At Meydan terén lévő Régi Palotában /Saray-i Attik/ és a nagyvezeri palota /Bab-i Ali/ környékén a Tomruk Dairesi raktáraiban őrizték. Egy a Központi Kincstárban 1771 körül készült fogalmazvány veti a török iratkezelés múltjára az első fényt, amint a fogalmazvány a 38 ügyosztály /kalem/ keretében működő Központi Kincstár egyes ügyosztályainak elintézett iratait egymástól elválasztva külön szobákban havi zacskókban rendeli el tárolni. Ez után került sor az első iratrendezésre is, de ez nem vált más hivatalok számára követendő célul, ahol az irattárolás állapota a régiben maradt. 1846-ban Musztafa Resit pasa, nagyvezér ezen kedvezőtlen iratraktári állapotok s a felgyülemlett anyag jobb kezelésére a hires olasz épitésszel Fossatival egy uj épületet épitetett. A négy központi kormányhivatal iratraktárai közül a szultáni tanács, a nagyvezeri tanács teljes és a központi kincstár egy része került ide elhelyezésre. Az elhelyezéskor, most először kisérelték meg a zacskókra és ládákra rögzített cédulákon jelzeteket kialakítani. Az igy létrehozott uj iratraktár az Iratok Kincstára /Hazine-i Evrak/ elnevezést kapta. Az "őslevéltár" vezetését a Legfelsőbb Gyűlés /Meclis-i Vala/ tagjaiból létrehivott testület az Iratok Kincstárának Rendezője /Hazine-i Evrak Naziri/ látta el. Ez a szervezet egy kis idő elteltével az Iratok Kincstárának Igazgatása /Hazine-i Evrak Müdürlügü/ névvel átalakult és a nagyvezér vezetése alatt működő Bab-i Ali egyik ügyosztálya /kalem/ lett. Ez az állapot a császári korszak végéig fennmaradt, de a folytonos átköltözésekkel az egyes központi kormányszervek iratanyaga nagymértékben összekeveredett. ;