Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - ADATTÁR - Scholz Tamás: Amit a filatélia mondhat a levéltárnak / 617–633. o.

619 A viteldíj megállapításának alapjául az szolgált, hogy a levél belföldre, 'vagy külföldre ment-e. E megkülönböztetésre azért volt szükség, mivel a külfölddel, és a birodalom egyes tartományaival nem állt fenn megegyezés a félportós rendszerre, ezen területekre menő, vagy az onnan érkező levelek kézbesítési diját magasabban állapították meg a belföldinél. A küldött leveleken sem a feladó, sem a kézbesítő posta nem jelölte, hogy az külföldre megy, vagy onnan jön. Ez a viteldíj nagyságából állapitható meg. A viteldíj megállapításához szükséges az akkori pénznem ismerete is. A XVII.-XIX. század közepéig nemcsak a levelek viteldija, hanem a pénznem is többször megváltozott. 1659 III. 28-án I. Lipót elrendelte, hogy a birodalom összes tartományáan - tehát Magyarországon is - egységesen krajcár értékű pénz készüljön. Ennek alapján 1659-1750 között 1-15 krajcárosig különböző érmék voltak forgalomban. /A magasabb pénznem 1/4, 1/2, 1 tallér, valamint az érvényben levő egyéb ezüstpénz felsorolása szükségtelen,/ Ezeken kivül Magyarországon 1760-ig verték még a polturát és a dénárt is. A számítási pénz a rénes forint volt. Eszerint 1 rénes forint = 60 krajcár, illetve 100 magyar dénár. Tehát 5 magyar dénár 3 krajcárt ért, a 3 krajcáros neve garas volt. 1 poltura 1,5 krajcár, vagyis egy garas két poltura volt. 1753 IX. 21-én megszűnt a rénes forint, és a bajorokkal kötött egyezmény alapján életbe lépett az úgynevezett konvenciós pénzrendszer. Rövidítése CM. volt, melyet nem egyszer láthatunk a multszázad illeték bélyegeire nyomva. Eszerint 1 konvenciós forint = három 20-as, vagyis 60 krajcár volt. Ez a pénzrendszer rövid megszakításokkal, és néha párhuzamosan az osztrák értékekkel 1857-ig érvényben volt. A XIX. század elejétől a napóleoni háborúk hatására a nagy hadikiadások miatt pénzromlás következett be. 1807-től forgalomba került az úgynevezett Banco-Zettel, amelynek része volt a 15,30, majd a 3 és 6 krajcáros rézpénz. 1812-ben 80 %-os devalvációt hajtottak végre. 1811-1816 között érvényben volt a Wiener Wáhrung /röv. W.W./, illetve ennek részei az 1/4, 1/2, 1 és 3 krajcáros rézpénz, löl2-es évszámmal verve. 1816 VI. 1-től minden egyéb pénzrendszer érvényességét megszüntették, és csak a konvenciós forint volt ismét érvényben. A pénznemek nagyságát és rövidítését alkalmazták a postai belkezelés jelzéseiben. A forintot Frt., Ft., F. röviditéssekkel láthatjuk, a krajcárt csak igen ritkán jelölték kr.-el inkább a régies, végein felhajló X jelet használták /3. ábra/ A pénzen kivül a sulymértékeket is kell ismerni, mint a viteldíj kialakításának fontos részét. Ennek jelölése is megtalálható a levelek nagy részén. Az 1704 I.l.-i rendelet, amely szabályozta a posta viteldijakat, csak a csomag szállításának költségeit tette függővé annak súlyától, mig a közönséges levelekre megállapított 6 krajcár /4 poltura/ egy-egy papir ívre vonatkozott. Az 1722 /1.12-i pátens már kiterjesztette a mérlegelés kötelezettségét a levelekre is. Ezzel a távolságon kivül a levél latban, illetve fontban kifejezett súlya is befolyásolta