Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - Szedő Antal: A Nemzetközi Levéltári Tanács működése. Nemzetközi kongresszusok / 5–9. o.

5 SZEDŐ ANTAL : A Nemzetközi Levéltári Tanács működése Nemzetközi kongresszusok A levéltárosok nemzetközi együttműködésének kezdete 1910-re tehető, amikor Brüsszelben egy nemzetközi könyvtáros kongresszus alkalmából először jöttek össze a világ levéltárosai. Ezután 40 évi szünet következett, mely alatt csak annyi történt, hogy az Intellektuális Együttműködés Nemzetközi Intézete (Institut International de la Coopération Intellectuelle) megszervezett egy levéltáros csoportot, ez alkotta meg az 1934-ben megjelent Guide international des archives-ot (mely mintegy levéltári cimtár volt és a legfontosabb európai levéltárak adatait tartalmazta), tervezte a további kötetek kiadását is, sőt előkészületben volt a levéltári terminus technicusok egy nemzetközi szótára is, de mindez abbamaradt, mert Hitler kilépett a Népszövetségből és nem engedte meg a német levéltárosok együttműködését a világ levéltárosaival. 1945 novemberében Londonban ülésezett az a nemzetközi konferencia, mely végül is életet adott az UNESCO-nak. Itt hamar felmerült annak a gondolata, hogy nemzetközi szervezetet kell létrehozni a levéltárak számára. Egyesek (igy az angol Jenkinson) fel akarták eleveniteni azt a bizonyos levéltáros csoportot, melyről az előbb történt emlités. Ezzel szemben az amerikai Solon Buck azt javasolta^ hogy hozzanak létre olyan szervezetet, melyben az Egyesült Nemzetek minden tagállama legyen képviselve és ez a szervezet ne csak módot adjon vélemények cseréjére a különböző levéltári problémákban, hanem hozzon létre egy nemzetközi levéltárat, mely a nemzetközi intézmények (elsősorban a megszűnt intézmények) levéltári anyagát venné át. Ezzel a javaslatával persze semmire se ment, de annyit elért, hogy az UNESCO első igazgatója Torrés-Bodet érdekesnek találta az ötletet és 1948-ban összehívott egy értekezletet, melyen az Egyesült Államokból Solon Buck és Herbert O. Brayer, Franciaországból Samarán és Martin Chabot, Angliából Jenkinson, Olaszországból Re, Mexicoból Jiménez Rueda, Norvégiából Steinnes, Hollandiából Graswinckel és Csehszlovákiából Vaclav Húsa vettek részt. Itt alakult meg a Nemzetközi Levéltári Tanács, első elnökével, a francia Samaran-nal. 1950-ben volt Párizsban az első kongresszus és az első választás (elnök Charles Braibant és pénztáros az ugyancsak francia Guy Duboscq, aki ezt a tisztséget 1968-ig viselte). 24 éve működik tehát a Nemzetközi Levéltári Tanács. Milyen feladatokat tűz maga elé a Levéltári Tanács? Elsősorban, a várható feladatok lehetőleg kollektív megoldására kongresszusokat szervez, konferenciákat hoz össze (ez utóbbiak között legnevezetesebb a Kerek Antal Konferencia). Másodsorban a világ összes levéltárai, levéltári intézményei között állandó kapcsolatot akar létesíteni, fenntartani és egyre szívélyesebbé tenni. Harmadszor nemzetközi feladatnak látja (tekintetbe véve az elmúlt évszázadok háborús károk, tűzvész, hanyagság, nemtörődömség által okozott hatalmas pusztulását) a levéltári anyag jobb megőrzését. Tehát elsősorban az ehhez szükséges technikát óhajtja közkinccsé tenni, pl. a tüz- és bombabiztos raktárak építését, ennek technikáját; a mikrofilmtechnikát, mely lehetővé teszi, hogy a dokumentumok több másolati példányban álljanak rendelkezésre. Negyedszer minél liberálisabbá óhajtja tenni a kutatótermi szabályzatokat, vagyis hogy minél kevesebb legyen az úgynevezett zárt anyag, ne legyen diszkrimináció kül- és belföldi kutató között. Ötödször minden módon támogatni a fejlődésben elmaradt országokat, a technikai, módszertani tapasztalatok átadásával, a történetükre vonatkozó dokumentumok felkutatásával, ezeknek a dokumentumoknak mikrofilmezésével. És végül minden módon elsőegiteni a levéltári tevékenységet, nem utolsósorban felhivni a kormányok figyelmét a levéltári tevékenység fontosságára, hiszen általános a panasz, hogy nehezen kapnak pénzt a levéltárak.