Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Sashegyi Oszkár: A levéltáros képzés a Német Demokratikus Köztársaságban / 579–592. o.

590 A levéltári asszisztensképzés költségei nagyrészt megtérülnek azáltal, hogy a vállalatok, amelyeknek szakemberekre van szükségük, a képzési költségeket fedezik. Uj iskolákat e célból nem állitottak fel, a tanulók részben központi szakmunkásképző iskolákban végzik tanulmányaikat, más "szórványszakmák" tanulóival együtt, részben az állami levéltárakban, amelyek egyes dolgozói mellékállásban látnak el oktatói feladatokat. A legköltségesebb az államháztartás számára a potsdami levéltári szakiskola fenntartása, vagyis a középkáderképzés. Ennek tanszemélyzete, gazdasági szakszemélyzete és az internátusokat gondozó személyzet általában főállásban látja el feladatait. Vannak azonban itt is megbízott előadók. A költségek mérlegelésénél nem szabad elfelejtenünk, hogy az NDK-ban a három szintű képzés bevezetésével lényegében azt a problémát is megoldották, amit nálunk irattárosképzés alatt értenek. Persze nem úgy, hogy minden iratkezelő személy levéltáros képzést kap. Irattári és levéltári munka között, mint arra már rámutattam, különbséget tesznek. Levéltáros képzést az egyes vállalatok, intézmények dolgozói közül csak az intézmény levéltárába /nálunk igy mondanák: központi irattárába/ beosztottak kapnak. Azok az előadók és titkárnők, akik a maguk vagy osztályuk kurrens irattárát kezelik, egyebek között azt is meg kell, hogy tanulják, hogy ennek mi a módja. A lipcsei "Institut für Verwaltungsorganisation und Bürotechnik" által kiadott és közhasználatban levő kézikönyvek az iratkezelésre, irattározásra nézve pontos útbaigazításokat adnak. így pl. a "Die Sekretarin" c. kötet, amely mindenre kiterjedő leirást ad a titkárnők teendőiről s nem feledkezik meg arról sem, hogyan kell kávét főzni, az irattározás valóságos tankönyvét is magában foglalja. Azok a dolgozók viszont,akik az intézményi levéltárban dolgoznak, s a titkárnőktől és előadóktól a folyó ügyvitelben már nem szükségelt iratokat átveszik, más, egyoldalúbb, ugyanakkor elmélyültebb oktatást kell, hogy kapjanak. Ezt a szükségletet elégitik ki a levéltáros szakemberképzés fentebb ismertetett szervezett formái. Ezzel kapcsolatban szólnunk kell arról a tantárgyról, amelyet ma már a levéltáros képzés minden szintjén oktatnak, az egyetemen is, ahol pedig 19&5 előtt ismeretlen volt. Ez az iratkezelés, tágabb értelemben az Írásbeli igazgatás tana. Ez alatt az Írásbeli ügyvitel módjának szabályozását értik, még pedig modern szabályozását, a postabontástól az egyes iratok formai kialakításán és az irategyüttesek létrehozásán át az irattározás és a levéltárnak való átadás szabályáig. Lényegesen többet tehát, mint amit nálunk a PM Szervezési és Ügyvitelgépesitési Intézet kiadványai "irattározás" címszóval illetnek. Botho Brachmann professzor, a Humboldt Egyetem levéltártudományi tanszékének je lenlegi vezetője , az Írásbeli igazgatás tanának szakembere és az egyetemen nem is a levéltártudományt, hanem az írásbeli igazgatás tanát adja elő. A "Schriftgutverwaltung" kifejezés az ő szóalkotása, s munkássága nyomán e kifejezés az NDK-ban már teljesen meghonosodott, nem kis mértékben annak folytán, hogy az e kérdésekkel foglalkozó kutatóintézet, az Institut für Verwaltungsorganisation; und Bürotechnik is átvette és kiadványaiban alkalmazza. Az írásbeli