Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Sashegyi Oszkár: A levéltáros képzés a Német Demokratikus Köztársaságban / 579–592. o.

591 igazgatás tanának az a körülmény ad különös jelentőséget, hogy az "irat" fogalmát a modern technikai fej lődésnek megfelelően kitágitotta, és nem csak a tradicionális /papirra irt/ iratanyaggal, hanem a mágneses szalagok, filmek és egyéb információhordozók "regisztraturáóval" is foglalkozik. Azok a levéltárosok, akik az Írásbeli igazgatás tanát és a levéltártudomány elveit és módszereit elsajátították, azokat nemcsak a tradicionális iratregisztraturákra, hanem a modern technika által produkált más "irattári" illetőleg levéltári anyagra is alkalmazni tudják. Hogy a hagyományos levéltáros képzés sem szervezeti formáiban, sem tartalmában nem elégiti ki az élet mai követelményeit, azt minden régi levéltáros iskolával rendelkező ország szakemberei érzik. A puszta felismerésnél azonban sem Francia-, sem Olasz- sem Hyugatnémetországban nem jutottak lényegesen tovább. A Német Demokratikus Köztársaság illetékesei - a szovjet példára támaszkodva - radikálisan oldották meg a kérdést: a levéltáros képzést a tömeges szükségnek megfelelően, praktikus irányban szervezték át, s a speciális szükségletek kielégítését a posztgraduális képzésformáktól, a hároméves aspiranturától /"Forschungsstudium"/ és az egyéni továbbképzéstől várják. Ez azt jelenti, hogy az egyetem, a levéltártudományi szakon többé nem a történeti segédtudományok kutató tudósainak, hanem állami funkciókat ellátó levéltárosoknak képzését tekinti feladatának. A főiskolai reform és annak megvalósítása során e célkitűzésnek minden konzekvenciáját levonták. A mi viszonyaink között egy ilyen radikális reform sem szükségesnek, sem célszerűnek nem látszik. Egyetemi levéltáros képzésünk néhány év előtti tanterv-módositása során a praktikus igényeket a korábbinál nagyobb - ha talán nem is teljesen elegendő - mértékben vették tekintetbe. Az NDK egyetemi levéltáros képzésének tanrendje és tananyaga mindazonáltal megszívlelendő elemeket tartalmaz. Elsősorban az iratkezelés tanának oktatására gondolunk itt, amely stúdiumnak nálunk jelenleg mondhatni - nincs megfelelő gazdája. De a levéltártan elméleti, módszertani kérdéseinek tisztázása terén is van mit tanulnunk a baráti szocialista országoktól, elsősorban a Szovjetuniótól és az NDK-től. Természetesen még több követendő példát nyújtanak ezek az országok a képzés egyéb formáit illetően. Az irattáros képzés Magyarországon ezideig megoldatlan volt, s a jelenleg folyamatban levő rendezésnél, a kormányrendeletben előirt képzés konkretizálása során, az NDK-ban elért eredményeket is figyelembe kell majd vennünk. Jegyzetek: A Levéltári Szemle /illetve korábbi nevén Levéltári Híradó/ hasábjain jelentek meg már az NDK levéltáros képzésével foglalkozó közlemények. Mindezek azonban az 1965 évi reformmal meghaladottakká váltak. E reformmal és annak végrehajtásával a magyar levéltári szakirodalom még nem foglalkozott.