Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: A levéltárügy Indiában / 553–577. o.

571 az Indián Historical Records Commission tagjait, India elismert egyetemeinek vezetőit, professzorait és lektorait, az emiitett egyetemek tudományos kutatóit, ha az egyetem vezetője, illetékes professzora vagy más, a Levéltár igazgatója által elfogadott személy részükre igazolást ad, a kormány ama alkalmazottait, akit a Levéltár igazgatója tudományos kutatónak elismer, s akinek osztályvezetője a kutatást jóváhagyta, továbbá mindazokat, akiket a Levéltár igazgatója valami indokkal ilyennek elismer. Külföldieknek 3 példányban kérelmet kell eljuttatniuk indiai külképviseletük útján kellő időben, hogy a 2. és J>- példány birtokában a Külügy- és Belügyminisztérium állást tudjon foglalni. A Nemzeti Levéltár kutatóterme hétköznap reggel 9-től este ö-ig, azonkivül vasárnap, minden hónap 2. szombatján /ez a nap munkaszüneti nap Indiában/ és más ünnepeken 9 -tói 16 -ig van nyitva. Egyes nagyobb állami ünnepen /ezeket a kutatóteremben előre közlik/ a kutatóterem zárva van. .Rendes munkanapion naponta kétszer, 10 és 14 órakor lehet kérést benyújtani, a megjelölt többi napon kérés nem nyújtható be, csak az előzőleg kikért dokumentumok kutathatók. LEVÉLTÁROSKÉPZÉS Indiában levéltárost intézményesen csak a Nemzeti Levéltár által rendszeresített egy éves tanfolyam keretében képeznek. A tanfolyam előfeltétele az egyetemi, másodosztályú "Master's Degree" modern indiai történetből. A tanfolyam dijtalan, de a résztvevőknek maguknak kell gondoskodniuk lakásukról, ellátásukról stb. A tanfo lyam résztvevői a tanfolyam tartama alatt munkát nem vállalhatnak, más tanfolyamat nem látogathatnak. Az év folyamán a résztvevők előadásokon, konzultációkon vesznek részt és meghatározott rendben gyakorlati feladatokat is elvégeznek és gyakorlati iratrestaurálási ismereteket is szereznek. A tanfolyam befejeztével Írásbeli és gyakorlati vizsgát tesznek és erről bizonyítványt kapnak. A levéltárak, ideértve a Nemzeti Levéltárat is, alkalmazáskor előnyben részesitik az emiitett tanfolyamot végzetteket. A Nemzeti Levéltár, ha tanfolyamot nem végzett személyt alkalmaz, elvégezteti az új alkalmazottal a tanfolyamot. A Nemzeti Levéltár tanfolyamai kielégítik a jelen igényeket, de kérdéses, hogy a megnövekvő igényeket is ki fogják-e tudni elégíteni. Ehhez persze azt kellene tudni, hogy az alkalmazási igények milyen arányban lesznek azzal az objektív igénnyel, amelyet a jelenleg levéltári kezelésen kivül levő levéltári anyag támaszt.