Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - IRODALOM - Sárközi Zoltán: Salgótarján története. Szerk.: Szabó Béla. Salgótarján, 1972. / 298–301. o.

299 ni a város múltjának és jelenének leglényegesebb levéltári, továbbá irodalmi forrásanyagát. A monográfia korszak-beosztása, azon belül pedig a mondanivalónak a legkézenfekvőbb tárgyak, illetőleg összefüggések szerinti kibontása olykor egyenesen mintaszerű. Az irók az események megrajzolásánál általában avatott kézzel alakitották ki az időbeli és tematikai egységeket. A fejezetek azonban többé-kevésbé önálló életet élnek," a könyv nem mondható sem egyenletesnek, sem pedig sematikusnak. Egy-két vonatkozásban a kivitelben meglepően újszerű jelenségekkel találkozunk. Ilyenek pl. a képanyag összevonása a könyv közepére, a feudalizmus kori jegyzetek takarékos tömöritése stb. A Salgótarjánra vonatkozó bibliográfia önálló alkotásainak összegyűjtése előnyére vált a munkának. Áttérve a részletekre, már nem hallgathatunk el egy-két tartalmi jellegű, kritikai észrevételt sem. Dr.Belitzky János az őskortól kezdve egészen 184-8-ig a legkülönbözőbb helyekről a teljesség igényével gyűjtötte össze az ekkor még jelentéktelen Tarján jobbágyfalura, és a Salgói uradalomra vonatkozó anyagot. Az uradalom.és a falu együttes történeti életének ábrázolása helyenként kimagasló. Talán itt kellett volna azonban ismertetnie - csak kitekintésszerüen - azt a közelebbi tájat, a regio-t Nógrád megye idekapcsolódó részeit is, melynek sajátosságai sokban meghatározták Salgótarján fejlődését. Hiányzik pl. az éghajlati viszonyok, a hűvösebb, nedvesebb klima következményeinek felmérése. A történeti Nógrád megye régóta a kétszer kaszálható rétek, a terjedelmes hegyi legelők, az agyagos vizmosások, a hegyes-völgyes erdőségek, az irtványok, a fa- és fazekas háziipar, továbbá a gabonabehozatal földje volt. Elsősorban e természetföldrajzi és nem kizárólagosan a társadalmi osztályszerkezetből eredő okokkal kell magyaráznunk pl. Salgótarján közismert "kenyeretlen" jellegét. E tekintetben tehát véleményem eltér a következő fejezet Írójának, dr.Szabó Bélának felfogásától. A kapitalizmus uralkodóvá válásának időszakáról irt részhangvétele különben a megelőzőnél liraibb, szenvedélyesebb, miközben szemmel láthatóan csökken a jegyzetek száma, bennük is elsősorban a felhasznált levéltári forrásanyag. A szerző elsősorban a képviselőtestületi jegyzőkönyvek és a helyi sajtó, meg az irodalom alapján dolgozott. Elismerésre méltó módon rajzolja meg a szabadságharc küzdelmes évtizedének, és a jobbágyielszabaditásnak körülményeit, - itt néprajzi vonatkozásokat is érint -, továbbá a kőszéntelepek felfedezése után nagyipari településsé alakuló Salgótarján mozgalmas kisipari, községpolitikai, kulturális stb. életét. Kitér a messzi idegenből verbuválódó bányamunkásság nemzetiségi összetételének elemzésére, mozgalmainak, sztrájkjainak ismertetésére.'Hiányzik azonban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., és a Rimamurány- Salgótarjáni Vasmű Rt. belső viszonyainak, a helységre gyakorolt hatásuknak részletes szociálpolitikai bemutatása. A szerző - egy két megnevezett darab kivételével - nem használta fel e vállalatok gazdag levéltári anyagát. Nyilván önhibáján kivül nem ismeri Nógrád megye elfelejtett, kitűnő ipartörténeti kutatójának, Sztudinka Ferencnek "Nógrádvármegye ipari és kereskedelmi története legújabb időkig" c. tanulmányát sem.