Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - IRODALOM - Sárközi Zoltán: Salgótarján története. Szerk.: Szabó Béla. Salgótarján, 1972. / 298–301. o.
300 /Megjelent: Magyar Ipartörténet IV.k., 1910. évf., 80-88.1. és V.k., 1911. évf., 5-26.1./ így azután e feladat megoldása Schneider Miklósra maradt, aki részben Szabó Zoltán közismert könyve, részben Jenéi Károly és Gáspár Ferenc: A salgótarjáni iparvidék bányászata és ipari üzemei az ellenforradalmi korszakban. Bp., I968. c. kéziratos müve alapján elvégezte e kivánt, szakszerű elemzést, de csak a két világháború közti idő vonatkozásában. Dr.Horváth István az első világháborút követő forradalmak koráról szóló fejezetben méltó emléket állit a Magyarországi Tanácsköztársaság helyi képviselőinek, és a Salgótarjánt védő Vörös munkásezred harcosainak. A továbbiakban Schneider Miklós gazdag forrásanyag alapján ismerteti a két világháború közt várossá alakuló Salgótarján gazdasági, társadalmi, politikai, és kulturális életét. A korszak szokványos feldolgozásaitól eltérően itt lépten-nyomon találkozunk azokkal a helyi sajátosságokkal, szihekkel, izekkel, melyek Salgótarjánt ez idő tájt minden más, hasonló nagyságú vidéki városunktól megkülönböztették. Gondolok itt a neobarokk egyesületesdire, a gyakori vendégjárásra, a város korabeli vezetőinek kirakatpolitikájára, elkötelezettségére, buzgóságára stb. A szerző munkatársainál kedvezőbb helyzetben volt, hiszen a kiterjedtebb levéltári és irodalmi hivatkozások mellett hiteles visszaemlékezésekre is támaszkodhatott. Dr .Molnár Pál, majd H.Hámori Anna, Csongrády Béla, és dr.Berkes József irták meg a felszabadulást követő koaliciós korszak történetét, illetőleg regisztrálták, összefoglalták a közelmúlt és a jelen eredményeit. Mindannyiokra jellemző a nehézségek kendőzetlen feltárásában megmutatkozó őszinteség annak ellenére, hogy ezek az idők alapjában véve hálás feladatokat róttak a szerzőkre. Salgótarján éppen most nőtte ki régi, szegényes ruháit, és öltötte magára a jelenlegi újat, a Nógrád megye székhelyévé vált, nagyipari településhez méltó, ..."európai, városias és csodás hangulatú" öltözetet, továbbá az ennek megfelelő belső tartalmat. Salgótarján ma mintául szolgálhat sok átalakulóban lévő, vidéki helységünk urbanisztikai, városközpont-rekonstrukciós problémáinak megoldásához. Az olvasó e fejezetek láttán igazoltnak érzi a könyv alábbi megállapítását: "Az elmúlt két évtized alatt ... a város ... kulturális téren is többet fejlődött, mint a megelőző időszakban együttvéve". Mindezt az a népi demokratikus hatalom tette számára lehetővé, melynek e város a felszabadulás óta lelkes támogatója, sőt egyik legerősebb fellegvára. Salgótarján ma úton van afelé, hogy a régi, félig falusi, félig városi bányásztelepülésből modern, rekonstruált vagy újonnan épitett nagyipari üzemek és gyárak városává alakuljon át. Falai közt olyan képzőművészeti-, irodalmi-, tudományos- és sportélet található, melyre méltán lehet büszke a helység minden lakója. A könyv egészében méltó e dinamikusan fejlődő, észak-magyarországi, nagyipari városhoz. Aik a i ma s arra is, hogy kiindulópontul szolgáljon a további kutatások számára. A monográfia ugyanis nem tüntetett el minden fehér foltot. Helyes lenne pl., ha a helyi kutatók számba vennék nagyobb időmetszetekben az itt előfordult összes
