Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - FIGYELŐ - Schneider Miklós: Kísérlet a Szovjetunióban a selejtezési ügykörjegyzék tipizálására / 275–280. o.

279 843 Üzemi orvosi rendelők fenntartására és állapotára, valamint a munkások és alkalmazottak orvosi ellátására vonatkozó levelezés és jelentések 3 év 844 Az üzemi orvosi rendelőkben ellátott munkások és alkalmazottak számáról jelentések 2 év A jegyzéket vizsgálva úgy látjuk, mintha az egyes alcsoportok és azokon belül a tipusiratok kialakításánál elsősorban a vállalatok adottságait tartották volna szem előtt. A jegyzék ugyan cime szerint valamennyi szervre vonatkozik, mégis egyfajta iparvállalat-centrikus szemlélet jellemző rá. Ezúttal azonban nem kivánunk belebocsátkozni ennek a kérdésnek az elemzésébe, csupán abban a vonatkozásban teszünk észrevételeket, hogy vajon a jegyzék mennyire segiti elő a levéltárba kerülő iratok körének kivánt mérvű megállapítását. Ebből a szempontból, hogy az iratok körét e jegyzékben is túl bőven állapitották meg, és igy ez a tipusjegyzék nem könnyiti meg a levéltárba kerülő információhordozók mennyiségének korlátozását. Erről a követelményről pedig F.I. Dolgih, a Szovjet Levéltári Főigazgatóság vezetője is szólt közismert referátumában /Kölcsönös kapcsolat és folytonosság a levéltárak és irattárak munkájában, Bp.1972./, mikor elmondotta, hogy a Szovjetunióban is egyik legfontosabb kérdésnek tartják azt, hogy mekkora legyen az állami levéltárak megőrzésére szánt iratanyag tudományosan megalapozott mennyisége. Közölt adatai szerint a Szovjetunióban 1963-tól a szerveknél keletkezett iratanyag összmennyiségének átlag 4#-a kerül a levéltárakba. Ez az adat a fenti jegyzék ismeretében hihetetlennek tűnik, hiszen azt láthatjuk benne, hogy a felvett 1141 tétel közül 33°-at, vagyis majdnem 30%-ot minősítettek nem selejtezhetőnek. Még ha figyelembe vesszük is azt, hogy a 4% az iratmennyiségre, a 3°% pedig az irattipusokra vonatkozik, akkor is nehezen képzelhető el, hogy az iratfajták 30%-ának kategóriáin belül keletkezett iratok az összmennyiségnek mindössze 4%-át tennék ki. Az sem magyarázhatja ezt a jelenséget, hogy esetleg az egyes szervek szűkítették volna a nem selejtezhető iratok körét, hiszen az ügykörjegyzék utasítás része kimondja, hogy az ott feltüntetett őrzési időket csökkenteni tilos. Egyébként is érdekes képet mutat, ha egybevetjük az egyes alcsoportok nem selejtezhető iratainak arányát. Szembeszökő, hogy egyes fontos alcsoportoknál /amilyen pl. az 1/1 Vezetés, 1/2 Ellenőrzés, II. Szervezés, III/l. A tervezés megszervezése, stb./ majdnem valamennyi irattipus nem selejtezhetőnek van minősítve /általában 80-90%!/ Különösen feltűnő ez a VII/2. Szocialista munkaverseny- és brigádmozgalom elnevezésű alcsoportnál, ahol a közölt 24 irattipus, egy kivételével, véglegesen megőrzendőnek minősül; más alcsoportoknál /IV. Pénzügyek, V/3 Könyvvitel, mérleg, XIV/2 Társadalombiztosítás, XVIII/1 Adminisztratív kérdések, stb./ a nem