Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A fototechnika alkalmazása a levéltárakban / 227–242. o.

229 kat állandó fénnyel megvilágitó, rendszerint négy égőből álló mesterséges fényforrás alkalmazása. - Ez az egyszerű felvételezési lehetőség kisebb levéltárakban, ahol a mikrofilmezés csupán néhány kutató esetenkénti igényének kielégítését szolgálja, ma is megtalálható. - A fotótechnikának ezen a kezdeti fejlődési fokán a mikrofilm tulajdonképpen csak közvetitő szerepet töltött be az eredeti levéltári anyag és a kutató között, mert kutatásra közvetlenül nem volt alkalmas. A mikrofilmekről nagyitásokat kellett késziteni annak érdekében, hogy az eredeti célt el lehessen érni, vagyis hogy a levéltári anyagot őrzési helyétől távol is lehessen tanulmányozni. A dokumentumok, vagyis lényegében két dimenziójú tárgyak 35 mm-es filmre történő felvétele egyre terjedt, s felmerült az igény olyan félautomata felvevőgépek iránt, amelyek termelékenyebbé teszik a dokumentumok mikrofilmezését. Közvetlenül a második világháború előtt megjelentek ezek az első félautomata felvevőgépek, s a második világháború befejezése után egymást követték a különböző tipusok. E gépek szülőhazája Amerika és Nyugat-Európa volt, s a háborútól sokat szenvedett Közép-Európa országai csak a 4-0-es évek végén ismerkedhettek meg a levéltári munkát segitő fotótechnikának ezekkel az új produktumaival. A Magyar Országos Levéltár l°A8-ban vásárolta az első félautomata felvevőgépet, a francia Débrie cég Micro-Jumma elnevezésű modelljét. A félautomata felvevőgépek általánosan érvényesülő közös tulajdonsága, hogy a film továbbitását az expozicióhoz kapcsolódóan automatizálja. Ugyancsak általánosnak mondható, hogy lényegesen megnövelik az egyszerre betölthető nyersfilm mennyiségét. A legújabb felvevőgépek között is vaa olyan, amelyik néhány felvételes filmcsik készitésére alkalmas /pl. egyes MICROBOX felvevők/, a 10 méteres tekercseket befogadó gépek viszonylag ritkák /pl. DURST M-35 MIREP/, a legtöbb felvevőgép a nemzetközi gyakorlatban általánossá vált, 100 láb /30,4-8 m/ hosszú filmtekercs befogadására alkalmas, a jénai Zeiss müvek DOKUMATOR felvevői 50 méteres tekercsre készültek. A francia MICRO-JUMMA kazettái ugyan 120 méter hosszú filmtekercset is be tudnak fogadni, de ezt az előnyt a Magyar Országos Levéltár gyakorlatában sohasem használtuk ki. - Ugyancsak általánosnak mondható sajátosság, hogy a félautomata felvevőgépek rögzített fényrekesszel /Blende/ dolgoznak. A legtöbb ilyen felvevőgépen az expoziciós idő nem változtatható, ami újabb lépést jelent az automatizáció útján. Bizonyos esetekben azonban /elsősorban alacsony érzékenységű film alkalmazásakor/, amikor a rendelkezésre álló fényintenzitás nem elegendő az expozicióhoz, az expoziciós idő változtathatósága előnyös /pl. DOKUMATOR felvevők/. Amig a fejlődés első szakaszában a fényforrás intenzitása volt állandó és a megvilágítási idő változott, addig a következő szakaszban, a megvilágítási idő rögzitése után, a fényforrás intenzitását kellett változtathatóvé tenni. A legelső megoldás az volt, amikor a felvételező saját tapasztalatai alapján - de mégis