Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A fototechnika alkalmazása a levéltárakban / 227–242. o.

230 csak szubjektiv módon - birálta el a szükséges fényintenzitást és egy elektromos ellenállás segítségével szabályozta a fényt /pl. MICRO-JUMMA/. Később egyes géptípusoknál fénymérőt alkalmaztak /pl. KODAK C és D felvevő/. Ennek birtokában a felvételezőnek nem kell saját tapasztalatára hagyatkoznia, hanem a fénymérő segitségével - objektiv módon - tudja megállapítani a szükséges fényintenzitást, amit ugyancsak kézzel szabályoz. A fénybeállitás teljes automatizációját jelenti az a megoldás, amikor a fénymérőhöz automatikus fényszabályozó is kapcsolódik /pl. LUMORPRINT MT 1/, tehát a felvételezőnek már a fényszabályozóval sincsen teendője. Egyedüli feladat a dokumentum megfelelő elhelyezése és az exponálás. Ez utolsó munkafázis automatizációja viszont már a teljes automatizálást jelenti, ami új felvevőgép-tipust eredményez, s a szakaszos felvételező gépből /Schrittkamera/ folyamatos felvevő /Durchlaufkamera/ lesz. A fentiekben vázolt automatizálási törekvéseken túlmenően az egyes cégek arra is törekedtek, hogy felvevőgépeiket különböző segédberendezések felszerelésével még használhatóbbá tegyék. A filmhossz-mérő vagy felvételszámláló ma már elengedhetetlen tartozéka a korszerű felvevőnek. Sok esetben a felvevőgépnek saját asztala van, amely különböző magasságú könyvek egyik sikba emelését biztositja üveglap közbejöttével. Van olyan segédberendezés, amely lehetővé teszi, hogy az Írógéppel megirt cimek a filmen csak oly mértékben kicsinyittessenek le, hogy szabad szemmel olvashatók maradjanak, más gépek viszont hangjelet adnak, ha a kamerában a film fogytán van stb. A kamerák fejlődésével párhuzamosan megindult a törekvés abba az irányba is, hogy a felvételezést minél kevesebb filmmel

, s igy minél olcsóbban lehessen megoldani. Eleinte ugyanis a 35 mm-es filmmel dolgozó amatőr fényképezőgépek mintájára - bizonyára azért, mert a mozgófilmek esetében is ez volt az általános - a dokumentumok felvételezésére szerkesztett félautomata kamerák is a 35 mm-es, két oldalon perforált filmre épültek. Ezek a filmek a perforáció következtében szélességükből 11 mm-t vesztenek, a hagyományossá vált képhossz pedig 36 mm volt, igy szinte szabványossá vált a 24 x 36 mm-es kép a filmen. Ezen a képméreten kezdetben változtatni nem lehetett. A film jobb kihasználása két irányban volt elképzelhető'. a/ a perforáció kiküszöbölése, b/ a képmező méretének szabályozhatósága a felhasznált filmhossz tekintetében. A technika igen hamar megoldotta a dokumentumok felvételezésénél használt filmek továbbítását a perforációba kapaszkodó fogaskerekek nélkül is, igy az eddigi 24 mm helyett 32 mm-re nőtt a hasznos filmszélesség. - Ehhez járult a felvételezésnél igénybe vett filmhosszuság szabályozhatóságának megoldása. Az eddig általános 36 mm-es képhossz helyett először feles méretet /l?x24 mm/ is lehetett készíteni, majd megjelent a tetszőlegesen beállítható Hlmhossz,. Ez azt jelenti, hogy kisebb dokumentumok esetében 8-12 mm-ig lehet az igénybe vett filmhosszat csökkenteni, a másik irányban viszont 4-5-48 mm-ig megnyújtani Igy a oerfo-