Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A fototechnika alkalmazása a levéltárakban / 227–242. o.

228 mos terjedése. Ennek segítségével a fényképezőgépbe egyszerre mintegy 40 felvételhez elegendő filmet lehetett betölteni. Ez jelentős előny volt a régebbi, leginkább 6 cm széles filmekkel szemben, amiből általában csak 12 felvételnyi fért a fényképezőgépbe, s méginkább az egyetlen felvételt készitő régebbi üveglemezes megoldással szemben. A miniatürizálásnak ez a mértéke a levéltári iratanyag zöme részére igen megfelelőnek kinálkozott. - A másik jelentős fototechnikai eredmény a robbanásés tűzveszélyes /nitro alapanyagú/ film mellett az úgynevezett biztonsági -/acetátcellulóz/ film megjelenése volt. Minthogy ez a film semmiféle különleges veszélyt nem jelentett a levéltárak számára, jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a levéltárosok ne idegenkedjenek tovább a veszélyes anyagtól, s egyre inkább igénybe vegyék a kinálkozó új lehetőségeket. A teljesség kedvéért meg kell állapitani, hogy ezt megelőzően is készült levéltári anyagról fotómásolat, elsősorban a kutatók számára a kiválasztott dokumentumról üveglemezre vagy sikfilmre. Az ilyen jellegű szolgáltatás azonban eltörpült az azóta kialakult számok mellett. Szinte természetesnek vehető, hogy az új tipusű fotómásolat, a mikrofilm /ezt a nemzetközi nevet kapta az iratok felvételezésénél alkalmazott, a mozgófilmek méretével azonos, leggyakrabban 35 mm széles film/ az első időszakban a legtöbb levéltárban szintén a kutatók igényeinek kielégitését szolgálta, de egyre bővült az a kör, ahol a levéltárak a mikrofilm segitségével újabb és újabb célokat tudtak elérni. E téren nem beszélhetünk egységes fejlődésről. Az egyes levéltárak kezdetben eltérő célok eléréséhez használták fel a mikrofilmet. - A kutatói igények kielégitése mellet-t az Amerikai Egyesült Államokban az 1934-ben alapitott Nemzeti Levéltárral szinte egyidős a mikrofilmpublikációk megjelenése, Németországban és Franciaországban az eredeti anyagot pusztulástól féltő biztonsági filmezés játszott szerepet. A Magyar Országos Levéltár 1934-ben használt először mikrofilmet abból a célból, hogy Szlovákia területén levő levéltárakban őrzött, s a Magyarországon folyó kutatások szempontjából lényeges levéltári anyagot, elsősorban Mohács előtti okleveleket és más iratokat, mikrofilmen rögzitve Budapesten is kutathatóvá tegyen. A Szovjetunióban viszonylag, későn, 1956-ban indult meg a levéltári mikrofilmezés, igy viszonylag rövid idő alatt, teljes szélességében tudott alkalmazása kibontakozni. FELVÉTELEZÉS A biztonsági filmmel töltött amatőr fényképező gép - állványra szerelve volt az első fototechnikai berendezés, amely elinditotta a fototechnika terjedését a levéltárakban. A felvételezés a kezdeti időszakban igen gyakran természetes fény mellett történt, ennek következtében az egyes felvételek megvilágitottsága meglehetősen vegyes, amit csak fokozott az expoziciós időnek a felvételező elbirálása alapján történt esetleges hibás megválasztása. Fejlődési fokot jelentett az irato-