Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - Csipes Antal: Az árvaszék szervezete, működése és iratai Magyarországon a kapitalizmus korában / 176–188. o.

179 /24. évét még el nem ért gyermeket önjogúvá nyilvánitott/, bizonyos esetekben élrendelte a gondnokság alá helyezést, atyai engedély hiján is adhatott a gyámoltnak házasságkötési engedélyt. Megállapította a gyermek elhagyatottságát, és intézkedett állami neveltetése ill. intézetbe utalása iránt. Legfőbb feladata azonban a gyám ellenőrzése, az évi számadásoknak és a végszámadásnak felülvizsgálata és jóváhagyása, valamint a gyám által a kiskorú nevében kötött szerződéseknek /főleg ingatlanszerződéseknek, haszonbérleti szerződéseknek/ megvizsgálása volt, amelynek során természetesen mindig a gyámolt érdekeit vette figyelembe. Minden árvaszék egy elnökből, megyei árvaszék esetén elnökhelyettesből, legalább két ülnökből és a jegyzőből állt. A megyék és thj. városok árvaszékének elnökét a közgyűlés választotta, a rendezett tanácsú városok árvaszékének elnöke a polgármester volt. A törvényhatóságok és a rendezett tanácsú városok ügyészei az árvaszéknek hivatalból tagjai voltak, de szavazati joguk nem volt. A városok árvaszékeinél legalább egy ülnöknek jogvégzett embernek kell lennie. A törvényhatóságok és városok képviselőtestületei saját tagjaikból annyi képviselőt választhattak, ahány árvaszéki ülnök volt és a képviselők szavazati joggal részt vehettek az árvaszék ülésein. A törvényhatósági ill. városi számvevőság az árvaszék szakközege volt. A megyei árvaszék végrehajtó közegei a főszolgabirák és községi elöljáróságok, a rendezett tanácsú városokban a tanács erre kirendelt tagjai, Budapesten a kerületi elöljáróságok voltak. Az árvaszék érvényes határozatot testületileg hozhatott, ahol az elnökön kivül két rendes ülnök, vagy egy rendes ülnök és egy szavazati joggal biró jegyző foglalt helyet. Az árvaszék az illetékessége alá tartozó ügyekben önállóan működött, más hatóságokkal közvetlenül érintkezett. A határozatokat, felterjesztéseket, a levelezést az elnök irta alá, az egyéb kiadványokat a jegyző. Az árvaszék határozatai ellen a közigazgatási bizottsághoz, végső fokon a belügyminiszterhez lehetett fellebbezni. A közigazgatási bizottsághoz történő fellebbezés a legtöbb esetben eredménytelen maradt, mert ott a megyei árvaszék elnöke /aki a közigazgatási bizottságnak hivatalból tagja volt/ referálta az ügyet, s ezért itt az elsőfokú határozatot általában jóváhagyták. A belügyminiszterhez való fellebbezés komoly dolog volt, itt viszont az ügyek torlódása folytán a gyakran hónapokig tartó halasztás miatt a gyámolt ezalatt nemegyszer károkat szenvedett. A belügyminiszter 1877- évi 4-7046.sz. rendeletével szabályozta az árvaszékek ügyrendjét

. Ennek alapján lehet pontosan rekonstruálni az árvaszék működését. Az elnök az ügykezelés és eljárás minden ágazatát irányitotta és ellenőrizte. Ügyelt a határidők betartására, a beadványokról nyilvántartást vezetett, a felek kérelmeiről, panaszairól jegyzőkönyvet készíttetett a jegyzővel. 0 vezette az üléseket és mondta ki a határozatokat. Az ügyekről havonta jelentést tett a közigazgatási bizottságnak. Kiosztotta az ügydarabokat az előadóknak elintézés végett, őrizte az