Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - A VII. NEMZETKÖZI LEVÉLTÁR KONGRESSZUS ANYAGÁBÓL - Bélay Vilmos: F. Biljan: Levéltári segédletek a tudomány szolgálatában / 15–16. o.

15 Nagy kérdés viszont, hogy a technika rohamos behatolása az ügykezelésbe meddig engedi meg ennek az irattár és a levéltár közbct érdekegyeztetés utján megteremtett egyensúlyi állapotnak a fenntartását. Tudatában vagyunk annak,hogy - mint minden a világon- az általunk választott megoldás is csak időleges lehet. Uj körülmények kialakulása az irattár és levéltár jelenlegi viszonyának módosulását feltétlenül magával hozza. Nem lehet vitás : a jövőben is őrködni kell afölött, hogy a szervek iratkezelésében érvényesüljenek az alapvető levéltári érdekek. Azt azonban, hogy ez a belső levéltári munkával elfoglalt levéltárosok feladata marad-e, ma még korántsem lehet eldönteni. Levéltári segédletek a tudomány szolgálatában (F. BILJAN) Franjo Biljan, a jugoszláv levéltárak igazgatója és két munkatársa (Sergij Vilfan és Milos Milosevic) 37 országból beérkezett 53 válásziv adatait dolgozta fel a referátumban, amelynek tulajdonkép azt a cimet adták, hogy "tájékoztató segédletek a tudomány szolgálatában". Szerzőket a levéltári segédletek elsősorban abból a szempontból érdekelték, hogy milyen segítséget adhatnak a tudományos kutatóknak. A segédleteknek a mindennapi igazgatási munkában való felhasználását csak mellékesen vették figyelembe. A beérkezett 53 válaszból érdekes és hasznos tanulságokat tudtak levonni. Egyik tanulság, hogy a földkerekség különböző országainak levéltáraiban készülő segédletek nem is térnek el egymástól annyira, mint ezt feltételezték. Bármily különböző is az országok történeti fejlődése, berendezkedése, a levéltári anyag jellege, a segédletek egymással összehasonlíthatók. Közös vonásaik vagy eltéréseik tanulmányozása mindenkép megéri a fáradságot. A segédletekkel kapcsolatos igen fontos kérdés az, hogy a levéltárakba napjainkban beérkező iratanyag mennyiben van ellátva segédletekkel? Megkövetelik-e a levéltárak, hogy jegyzékelve adják át a szervek az irataikat állandó megőrzésre? Mennyire tudják a kutatók ezeket a szervek által készített segédleteket használni? A referátum megállapítja, hogy elsősorban a szocialista országok levéltárosainak sikerült elérni azt, hogy rendezve és használható jegyzékekkel ellátva adják át az anyagot a levéltáraknak. Ez érthető, hiszen a szocialista országokban valósult meg a levéltárügy központosítása, a levéltári központok bizonyos - kisebb-nagyobb mértékben érvényesülő - felügyeletet gyakorolhatnak az irattermelő szervek munkája felett. A levéltárak által készített leltárak tekintetében is szerencsésebb helyzetben vannak a szocialista országok. Legtöbbjükben egységes szempontok szerint felépített, különböző szintű levéltári segédletek készülnek. E feladatok elérésében jelentős szerepük van az egyes államok levéltári igazgatóságainak, amelyek a levéltárak számára kötelezővé teszik a leltárak elkészítését, a munkát ellenőrzik, irányítják. A levéltárakat látogató vagy azokkal levelező tudományos kutatók munkájuk során igen nagy mértékben rászorulnak a levéltári segédletekre. A legtöbb segédlet - és ebben a tekintetben nincs különbség szocialista és kapitalista országok levéltárai közt - strukturális felépítésű (és nem tematikai). Ez azt jelenti,hogy a segédlet az anyagot fondonként és állagonként dolgozza fel. Ez a megállapítás érvényes mind az analitikus, mind a szintetikus segédletekre. Biljan analitikus segédleteknek a darabszintü segédleteket nevezi. Ezek egy-egy fond vagy állag anyagához nyújtanak segítséget éppúgy, mint a "szintetikus" segédlet: az alap- és ismertetőleltár. A kutatónak tehát munkája megkezdésekor meg kell tudnia, hogy a levéltár mely fondjában vagy állagában remélheti a témájához szükséges iratokat. Ma még nem igen rendelkeznek a levéltárak olyan segédletekkel, amelyek az egész levéltár anyagát átfogó módon témákszerint közölnék a jelzeteket. Ilyenek, ha készülnek is (és készültek már évtizedekkel ezelőtt is) általában csak egy-egy fajta iratok vagy egy-egy téma feltárására vállalkoztak (pl. a mi levéltárainkban a térképek és tervek, a munkásmozgalom történetére vonatkozó iratok, a referátumban emiitett példa : a cseh nyelvű középkori oklevelek). Ezek tehát olyan