Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - FIGYELŐ - Bekény István: Új levéltári folyóirat: az "Archivi e Cultura" / 83–87. o.

85 talán épp ezek vannak többségben - akikből ez csak a többé-kevésbé szélesen értelmezett szakma alapkérdéseinek kritikus felülvizsgálását, a hagyományos állásfoglalásokkal való szakitást váltja ki. Nyilvánvaló, hogy az egyesülötben és a folyóirat szerkesztőségében az olasz levéltárosoknak az a része jutott szóhoz, mely a tagság körében legnépszerűbb nézeteket és gondolatokat viszonylag leghűségesebben meg tudja fogalmazni és ki tudja fejezni. A folyóirat programcikke nyomatékosan hangsúlyozza ugyan, hogy távolról sem óhajt a leváltári igazgatóság hivatalos lapjával, a Rassegna-val konkurálni, az emberben mégis az a benyomás támad, hogy az egyesület is, a folyóirat is egy uj - a hivatalostól meglehetősen eltérő - levéltárpolitikai programot szeretne megfogalmazni. Hogy ez mit is tartalmazna tulajdonképpen? Ezt az eddigiekből nem könnyű kihámozni. Mint már emiitettem, az olasz közlevéltárak a belügyminisztérium legfelsőbb felügyelete alá tartoznak s igy szervezetileg is, munkájuk vonatkozásában is elsősorban a közigazgatáshoz kötődnek. Munkájuk sem célkitűzésében, sem módszereiben nincs helyes összhangban sem a tudományos feldolgozással, sem az egyetemi oktatással, sem a kulturális élet más ágazatainak tevékenységével. Ez a helyzet egyfelől a bürokratikus öncélúság érzését, másfelől a mielőbbi radikális reformok iránti vágyat váltja ki a dolgozókból, vagy legalábbis azokból, akik a napi munkájukon túlmenő felelősséget éreznek magukban a kulturális élet, a közgyűjtemények és ezek között a levéltárak jövője iránt. Ugy tűnik, hogy a reklamált reformok elsősorban a levéltári munka közelebbi és távolabbi céljainak meghatározásával és az e célokra irányuló szervezési és egyéb módozatok kialakításával kapcsolatosak. A néha túlontúl általános és homályos, de sokat sejtető mondatokból, a szines stilusvirágokkal diszitett szövegezésből nehéz kibogozni a tulajdonképpeni mondanivalót. Mindenesetre kétségtelen, hogy az olasz levéltárosok, az egyesület tagjai, de legalábbis az egyesület vezetői és szószólói, helyesebbnek tartanák, ha a levéltárak az egyetemekhez hasonlóan a művelődésügyi minisztérium - vagy az azóta szervezés alatt álló közgyüjteményügyi főhatóság - felügyelete alá tartoznának, továbbá ha a levéltárak munkája az eddigieknél szervesebben kapcsolódnék az egyetemi intézetek, más közgyűjteményi intézmények és általában a legszélesebben értelmezett kulturális terület munkájához. A folyóirat cime is ezt a követelményt juttatja kifejezésre. Az időközben bekövetkezett események folytán is (újból megalakult az állami levéltárosok önálló szakszervezete) némileg módosult, de még ma is csak alakulófélben levő egyesületi programnak megfelelően a folyóirat profilja is változik és előreláthatólag fog is még változni. Az első, két számot tartalmazó, 1967-es évfolyam rovatai az alábbiak voltak: Elnöki vezércikk, I. Tanulmányok és leltárak, II. Egyesületi hirek, III. Az egyesületet foglalkoztató problémák és ügyek, IV. A történeti kutatás, V. Az egyetemi élet hirei, VI. A levéltárak és modern technika, VII. Hirek és közlemények. Az 1968. évfolyamból a III. rovat kimaradt azzal az indoklással, hogy a történeti patrimónium gondozásával kapcsolatos aktuális kérdéseknek a folyóirat rövidesen külön számot fog szentelni. Az 1968 márciusában megjelent első évfolyam Tanulmányok és leltárak cimü rovatában Giorgio Costamagna A grafikai fenomenológia és a szellemkép jellegű operacionális modellek cimü cikke olvasható. A rövid cikk R. Marichal-nak a Semaine de Synthése-ben 1960-ban L'écriture et la psychologie des peuples (Az irás és a népek lélektana) cimü úttörő jelentőségűnek minősitett tanulmányához fűz néhány paleográfiai vonatkozású kommentárt. Ugyanebben a rovatban találjuk Este város levéltárának 1880-ban összeállitott leltárát is. Az Egyesületi élet cimü rovat az 1964-ben Bariban megtartott XIII. kongresszus elnöki beszámolójának szövegét, továbbá az 1966-ban Páduában és Esteben megtartott XIV. kongresszus elnöki megnyitó beszédének és beszámolójának szövegét, valamint a vezetőségválasztásról készült