Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - FIGYELŐ - Bekény István: Új levéltári folyóirat: az "Archivi e Cultura" / 83–87. o.

83 Összegezve a svédországi levéltárügyről szerzett tapasztalataimat, azt mondhatom, hogy egészséges irányban fejlődik. Vezetői, elsősorban Áke Kromnow, az ország levéltárosa, helyesen ismerték fel, hogy merre vezet a haladó levéltárak útja, mind a kapitalista, mind pedig a szocialista országokban. Szakítottak azzal a szemlélettel, amely a levéltárak rendeltetését szinte kizárólagosan a történettudomány szolgálatában látta és látja. Felismerték,hogy a levéltáraknak a történettudomány szolgálata mellett van egy másik, nem kevésbé jelentős hivatása is, az igazgatás, az Írásbeli igazgatás szolgálata. A társadalomnak legalább olyan érdeke fűződik ahhoz, hogy az igazgatás a jelenben jó legyen, mint ahhoz, hogy a múltját jól ismerje. Az is bebizonyosodott,hogy az Írásbeli igazgatás megjavításához a legtöbb segítséget a levéltárak tudják nyújtani. És ennek a segítésnek a haszna súlyos összegekben, kézzel foghatóan, azonnal jelentkezik. Erre hivatkozva, mondotta Svédország levéltárosa, sokkal könnyebben tudok a levéltárak fejlesztésére megfelelő költségvetést biztosítani, mint ha történelmi munkákat tennék le a tárgyalóasztalra. Tévedés lenne azonban azt gondolni,hogy a levéltárak, amikor az írásbeli igazgatást szolgálják, egyben nem a történettudományt szolgálják. A történettudománynak is elsőrendű érdeke fűződik ahhoz,hogy az Írásbeli igazgatás, az iratkezelés jó legyen. Ez biztosítja ugyanis azt,hogy a történettudomány legfőbb forrásai létrejöjjenek és megmaradjanak. Mégpedig olyan módon jöjjenek létre és maradjanak meg, amely a történeti kutatásnak legjobban megfelel, a kutatók munkáját leginkább megkönnyíti. A levéltárak igazgatási és tudományos rendeltetése között nincsen ellentét, az egyiknek az előtérbe kerülése nem árt a másiknak. Ezt ismerték fel a svéd levéltárak. Nem ők először, nem is egyedül. Vajha ez a felismerés a magyar levéltárakban is erősödnék. Vajha a belőle folyó következtetéseket a magyar levéltárak is levonnák. Az uj magyar levéltári törvény megteremtette ennek az alapját. Vajha e törvény koncepciója a gyakorlatban minél teljesebben érvényesülne. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy igy legyen. Ha ugy lesz, akkor elérte célját. BEKÉNY ISTVÁN: Új levéltári folyóirat: az „ Árchivi e Cultura" Az Associazione Nazionale Archivistica Italiana - betűk szerinti magyar fordításban az olasz országos levéltári egyesület - Emilio Re kezdeményezésére, 1949-ben alakult meg. Az egyesület nem érdekvédelmi célokat, hanem azoknál jóval jelentősebb feladatokat tűzött maga elé, annál is inkább, hisz abban az időben már és még működött a levéltári dolgozók rövidéletű önálló szakszervezete is. Mint az Orvietoban megtartott alakuló közgyűlésen olaszos enfázissal deklarálták is: "Az egyesület az oltárral, nem pedig a misézőkkel, másszóval a levéltárakkal és nem a levéltárosok ügyeivel foglalkozik". A következő években az ország különböző városaiban megtartott kongresszusokon azonban az összes tudományos dolgozókra vagy speciálisan a levéltárosokra vonatkozó kérdések megvitatása közben mégis egyre többször esett szó a szakmai követelések mellett a levélt árosok méltányos igényeiről is. így aztán a jelenleg érvényes módosított alapszabály megfogalmazása szerint az egyesület feladatai a következők: - országos és nemzetközi szinten előmozditani a köz- és magánlevéltárakat érintő kérdések tanulmányozását,