Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - FIGYELŐ - Ember Győző: A levéltárügy Svédországban / 75–83. o.

82 Szólok végül, mint jeleztem, a belső levéltári munka néhány kérdéséről, e munkának összefüggéséről a külső levéltári munkával. Annak a ténynek, hogy a külső munka a svéd levéltárak kapacitásának jelentékeny hányadát köti le, a levéltári munkaszervezésre nincs olyan hatása, amilyen várható lenne. A levéltárak szervezete elsődlegesen az anyagra épül, nem pedig a munka jellegére. Nincsenek olyan részlegeik, amelyek kizárólag külső munkát végeznének. Azt az elvet ér vénye sitik, hogy valamely fondképző belső és külső anyaga szerves egységet alkot, ugyanannak a személynek kell foglalkoznia mindkét résszel. Összefügg ezzel a felfogással a levéltárosi felkészültségről vallott nézetük. A levéltárosnak sokoldalúnak kell lennie, vallják. Ugyanúgy kell értenie a középkori oklevelek olvasásához és regesztázásához, mint modern irattári és selejtezési tervek készitéséhez. Nem volt időm arra, hogy a belső levéltári munka valamennyi ágazatában megismerjem a meglátogatott levéltárak tevékenységét, igy csak néhány esetlegesen szerzett tapasztalatomról tudok tájékoztatást nyújtani. Az anyagvédelemmel kapcsolatban még mint külső munka érdemel emlitést, hogy az iratképző szerveknél az iratanyag és az Írószerek használatát legutóbb 1964-ben szabályozta uralkodói rendelet. Az illetékes szerv évről-évre közli az engedélyezett iratanyagok és Írószerek jegyzékét. A raktárhelyiségek kifogástalan állapotára nagy súlyt helyeznek a svéd levéltárak. Az iratokat általában karton dobozokban, élükre állitva őrzik a raktárakban. A fűzés és kötés is gyakori, főleg a régebbi anyagban. A biztonsági filmezést nem tekintik súlyponti feladatnak. Nyilván az is közrejátszik ebben, hogy raktáraik nyújtanak biztonságot. A konzerválást és restaurálást, valamint a kötészetet igen fontos feladatnak tartják. Az iratok konzerválásában és restaurálásában elmaradtak a világszínvonaltól. A pecsétek konzerválásában és restaurálásában ezzel szemben szép eredményeket tudnak felmutatni. A nálunk és más, főleg szocialista országokban is annyira hangsúlyozott két nagy belső munkára: a rendezésre és segédletek készítésére a svéd levéltárak nem fordítanak megfelelő gondot. Ugy vannak ezekkel a munkákkal, mint mi voltunk velük 1949. előtt. Magyarázza ezt a tényt az is,hogy létszám tekintetében sokkal rosszabbul állnak, mint mi. Belső selejtezést végeznek ugyan, de nem jelentékeny mennyiségűt. Selejtezési időhatárt, amilyen nálunk 1867, nem állapítottak meg. Kiadványkészítésre sincs sok idejük a svéd levéltáraknak. A Riksarkivetnek több forrásközlő sorozata van: középkori oklevelek, országgyűlési jegyzőkönyvek, királyi tanácsi jegyzőkönyvek, kamarai jegyzőkönyvek, svéd külügyi tárgyalások iratai. Igen helyesen soktémáju forrásanyagot publikálnak. A Riksarkivet 1875 óta megjelenő folyóiratának (Meddelanden frán svenska Riksarkivet) két sorozata van. Az egyik rövidebb tanulmányokat, cikkeket közöl, a másik terjedelmesebb közleményeket. Az ujabb időben levéltártani tanulmányokra, a levéltári és az iratárri munka elvi és gyakorlati kérdéseinek a tárgyalására helyezik a súlyt. Levéltári segédletköteteket megfelelő számban eddig nem publikáltak, amit hiányosságnak is tartanak. A kutatók kiszolgálása nagy munkát jelent a svéd levéltáraknak is. Kutatási korhatár nincsen, vannak azonban zárolt állagok, amelyeket nem adnak kutatók kezébe. A kutatási engedélyeket a levéltárak adják, nincs szükség semmilyen szervnek a hozzájárulására. A kutatótermekbe kerülő anyagot nem számozzák le, a kikölcsönzésre kerülőt azonban igen. Külön levéltárosképzés Svédországban nincsen. A Riksarkivet szokott 4-6 hetes tanfolyamokat rendezni a már alkalmazott tudományos dolgozók számára, az asszisztenseknek pedig 2 heteseket. xxx