Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - KRÓNIKA - Benda Kálmán: A Magyar Országos Levéltár 1966–1975. évi kutatási tervének teljesítéséről / 156–157. o.

157 közt kiadott, kis részben nyomtatott, nagyobb részt sokszorositott 102 kötetet, ami nélkül ma már el sem képzelhető rendszeres levéltári kutatás. Második helyen a közigazgatás- és hivatalnoktörténeti kutatások jelentőségére szeretnék rámutatni. Elmúlt korok kormányzati mechanizmusát, alattvalók és közigazgatás viszonyát, az állam szerepét nem érthetjük meg, ha nem ismerjük a hivatalok, az egész közigazgatási apparátus működését szabályozó normákat. Az OL, abból az elvből kiindulva,hogy az országos szervek iratai helyes levéltári rendjének kialakitásához szükséges ezen hivatalok működésének ismerete, tervbe vette az egyes hivatalok monográfiákban való feldolgozását. Ezzel semmilyen intézményhez nem tartozó területnek vált gazdájává. Eddig 3 közigazgatástörténeti munka jelent meg nyomtatásban (Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig ; A tárnoki hatóság és a * tárnoki szék ; A magyar kamara. 1686-1848), a tervjelentés azonban további "fondképzők története" (értsd: jelen esetben országos hivatalok) elkészültét, vagy folyamatos készülését jelzi, köztük az erdélyi fejedelmi kormányzat, a nádori hivatal, a Kir. Kúria, stb. ügyigazgatásának történetét. Nem lehet eléggé aláhúzni ezeknek a munkáknak az egész magyar történetírás szempontjából való jelentőségét. Ha az eddigieknél természetesnek tűnhetett, hogy a két szóbanforgó szakterületnek az OL vált gazdájává, a forráskiadványok eseteben azt kell mondanunk,hogy inkább a sajátos magyar helyzet juttatta az OL-t abba a helyzetbe, hogy hovatovább a forráspublikációk szinte egyedüli gazdája. (Persze ez a terület nem idegen, legkevésbé sem a levéltári tevékenységtől.) Egyébként az OL forráskiadványairól (Zsigmondkori oklevéltár, Urbániumok, Közös és magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek, Iratok az ellenforradalom történetéhez stb. ) - amelyek részben más intézmények segítségével készülnek - azt mondhatom : valamennyi egy-egy fontos, még tisztázatlan kor vagy kérdéscsoport megismerésére szolgáltat dokumentumokat. Az elmúlt tervidőszakban különösen jelentősnek érzem a magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek (1867-1920) kiadási munkálatainak egyszerre több ponton való meginditását. Sajnálatosnak tartom viszont, hogy az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke záró kötete (1290-1301), Az osztrák államtanács és Magyarország. 1761-1768 c. forráskiadvány (mely tudomásunk szerint a 2. világháború folyamán elpusztult bécsi levéltári anyagot adott volna közre) és a M. Nemzeti Bank iratai. 1924-1933. c. kötet (ez utóbbi a szerkesztőnek az OL -ból való kiválása miatt) "elmaradtak", azaz a tervből kimaradtak. Szeretném remélni, hogy csak időlegesen. Szólhatnék még a történeti statisztikai kiadványokról (melyek részben a Központi Statisztikai Intézet Könyvtárával való együttműködésben készültek), a megyei helytörténeti lexikonokról (amelyeknek inkább csak egyik gazdája az OL), de még a speciális levéltárosi továbbképzést szolgáló kiadványokról is, mind azt mutatják, hogy az OL-ban következetes elvek szerint összeállitott program alapján erős ütemű, tervszerű és alapos tudományos kutató és feldolgozó munka folyt. Ezek a kutatások olyan területeken folytak, amelyek szorosan összefüggenek a levéltári munkával (leltárak, közigazgatás- és hivataltörténet, forráskiadványok, történeti-statisztikai feldolgozások stb.). Az 1966-70. évi tervidőszak beszámolója viszont arról győz meg, hogy a végzett munka, tul belső, levéltári hasznán, fontos és jelentős az egész magyar történeti kutatás szempontjából is.