Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - Horváth Jánosné: Az írógép ügyviteli alkalmazása Magyarországon, 1883–1944 / 37–67. o.

43 speciális formát, amely mind a mai napig meg is maradt. A jegyzőkönyv tartalmazza a felvétel időpontját és helyét, felsorolja a jelenlevőket és tartalmazza az értekezlet tárgyát. Mindez 2-3 cmes bal oldali és 0,5 - 1 cm-es jobb oldali margóval az iv teljes szélességében került leirásra. Ezt követően az ivet két részre osztották: inditvány és határozat részére. Az inditvány az iv bal, a határozat az iv jobboldalán nyert elhelyezést. Az inditványt mindig bekezdéssel irták, a határozatot csak akkor, ha a mondatot nem folytatták. Ügyeltek arra, hogy a bal- és a jobb oldali rész formailag egyenlő széles legyen. (39) Utoljára hagytuk az elküldésre szánt, Írógéppel irt levelek postázását. A gazdasági ügyvitelben találkozhatunk először az ablakos boriték alkalmazásával, amely időmegtakaritást eredményezett azáltal, hogy a boritékok külön való megcimzését feleslegessé tette. E módszer alkalmazása révén elérhető megtakarítás mérvére nézve a Deutsches Institut für wirtschaftliche Arbeit in der öffentlichen Verwaltung végzett kísérleteket és a következőket állapította meg: a) 100 levélfej megírása 87.12 percet, b) 100 levélboriték cimzés 78. 76 percet, c) 100 levélnek ablakos boritékozásra való összehajtása 15.12 percet, d) 100 levélnek közönséges boritékozásra való összehajtása 10.68percet vett igénybe. Az ablakos boritékozási eljárásnál tehát az a) és c) munkamozzanatra van szükség, ami 82.12 + 15.12 vagyis 102.24 percet jelent, igy egy levélre 1.02 perc esik. A közönséges boritékozási eljárásnál szükség van az a) b) és d) munkamozzanatra, ami 87.12 + 78. 76 + 10.68, vagyis 176.56 percet jelent, tehát egy levélre 1. 77 perc esik. Az ablakos boriték alkalmazásánál tehát 42 %-os az időmegtakarítás. (40) Nagyvonalakban ezek voltak azok a főbb adminisztrációs munkák, amelyeknek intézéséhez a gazdasági ügyvitel igényelte az Írógépet és ahhoz a gépírót. Annyit azonban vizsgálataink során megállapítottunk,hogy e területen is az irógép, 1-2 kivételtől eltekintve (41) egészen a századfordulóig csak jelentős tőkével .rendelkező gyárak, egyesületek, intézmények birtokában volt. Alkalmazása a közigazgatásban Az irógép elterjedése közigazgatási területen lassúbb volt, mint a gazdasági ügyvitelben. Nehezebben hódította meg azokat a közhivatalokat, ahol nagyfontosságú iratokat, okmányokat írtak. A hivatalok vezetői idegenkedtek a gépírástól, mert attól tartottak, hogy az irógép irása néhány év múlva elhalványul, sőt el is tűnik a papirosról, valamint, hogy a gépírás könnyen hamisithatóvá válik. Aggályuk nem volt alaptalan, ezt igazolják a levéltárakban lévő fakult, elhalványult iratok is.(42) 1888-ban még idegenkednek az írógéptől, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Földmüvelés, Ipar- és Kereskedelemügyi Miniszterhez az Osztrák Magyar Fairbanks Társaság Mérleg és Gépgyára (Újpest Káposztásmegyer) igazgatója Miklós Ödön, a Remington and Sons (Illion) írógépgyár első hazai képviselője által 1888. 1.29-én benyújtott Remington Írógépre vonatkozó ajánlatának elintézéseképpen az ügyirat hátlapjára, 3 felelős személy által tett feljegyzés, amely igy hangzott: "A hivatalos használatra ez idő szerint még nem lévén indicalt (bevezethető), ad acta (irattárba) teendő". (43) Ha ez a minisztérium, amely már akkor is a legszélesebbkörü bel- és külföldi kapcsolatot tartotta fenn nem érezte az irógép használatának szükségességét, akkor nem csodálkozhatunk azon, ha más miniszteriális területen sem igényelték ezt. E kezdeti kudarc ellenére mégis megindult az irógép beszivárgása a közigazgatási ügyintézésbe. Mivel az irógép Amerikában és az európai országok közül is elsősorban Németországban volt legjobban elterjedve, igy természetes módon ez utóbbi ország folytatott az irógép közigazgatási alkalmazhatóságára vonatkozóan vizsgálatokat. Ennek eredményeként kikísérleteztek olyan festékszalagot és párnákat,amelyek a legerősebb vegyszerekre sem reagáltak. Meggyőződtek arról is, hogy a leirt szöveg maradandóságát az érdes felületű papiros jobban biztosította mint az enyvvel fényezett (szatinált), s ha nem is lehetetlen, de ezek alapján nehezebben hamisítható vált a gépírás, mint a kézírás. Megnehezíti a hamisítást az is, hogy minden irógéprendszer betűírása megkülönböztethető a másiktól, úgyszintén minden írógépnek sajátos jelei vannak, melyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy melyik géppel irták az iratot. A festékszalagoknál, festékpárnáknál is annyiféle árnyalatbeli változatot használtak, hogy ez is rendkívül megnehezítette a hamisítást.