Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - IRODALOM - Bácskai Vera: Hajdúdorog története. Szerk.: Komoróczy György. Hajdúdorog, 1970. / 145–146. o.

146 A második rész a gazdasági élet és a társadalom alakulását mutatja be a XVII-XX. század folyamán. Veliczky János és Oláh József gazdagon dokumentált tanulmányaikban a mezőgazdaság fejlődését, szervezetét mutatja be a feudalizmus illetve a kapitalizmus korszakában. Statisztikai táblázataik, grafikus ábrázolásaik sokat mondanak az értők számára, mégis sajnálatos, hogy - nyilván terjedelmi korlátok miatt - adataik bővebb szöveges elemzésével, különösen a társadalmi rétegződés vizsgálatánál, adósok maradtak. így nem is tudták eléggé kiaknázni az adatokból adódó következtetések lehetőségeit. Feltehetőéi* terjedelmi korlátok késztették Szűcs Ernőt is arra,hogy az iparról, kereskedelemről, közlekedésről és hiteléletről összegyűjtött gazdag és érdekes adatanyagát helyenként csak rövid, néha tul általános értékelő elemzéssel kisérje. S bár a kötet szerkesztője és szerzői arra törekedtek,hogy a község életét, történetét ne önmagában, elszigetelten, hanem szélesebb összefüggésekben, s legalábbis a Hajdúkerület egész fejlődésébe ágyazva vizsgálják, e törekvés a gazdasági élet leírásánál inkább az összehasonlításokra korlátozódik. Pedig igen érdekes lett volna annak bemutatása, hogy a dorogiak a különböző korszakokban hol, hogyan, milyen menynyiségben, milyen arányban értékesítették terményeiket és állataikat, hogyan kapcsolódtak bele egy szűkebb vagy tágabb tájegység, s ezen keresztül az ország gazdasági vérkeringésébe. A termelési adatok kicsit holtak maradnak, ha nem tudjuk, kinek termeltek, kik vásárolták terményeiket, s a dorogiak honnan szerezték be mindazt, amit gazdaságukban nem tudtak előállítani. Pedig ezeknek az árucsere-kapcsolatoknak az elemzése ahhoz is hozzásegítene, hogy felmérjük, milyen, életmódjukat, gondolkodásukat és ízlésüket formáló külső hatások érték a lakosságot. Ismerve az ilyen jellegű kutatás nehézségét, nem is a teljes feldolgozást, a kimerítő választ kérem számon a szerzőktől, mint inkább ennek az igénynek, a probléma felvetésének hiányát. Kifogásolom, hiszen egy olyan népes mezőgazdasági település vizsgálatánál, mint amilyen az évszázadokon át városi rangot élvező Hajdudorog volt, e kérdés vizsgálata mellőzhetetlen. Dávid Zoltán Hajdudorog XVI-XX. századi népesedéstörténetéről irott hosszabb tanulmánya nem csak gazdag és értékes adatai és eredményei miatt különösen figyelemreméltó. A szerzők közül ő az egyetlen, aki a forráskritikai és módszertani kérdésekkel behatóbban foglalkozik. írása így nem csak fontos, uj ismeretekkel gyarapítja a község történetét, de konkrét anyaghoz kötve ad módszertani útmutatást a népesedés- és társadalomvizsgálat forrásanyagának feldolgozásához, az összeírások pontosságának, megbízhatóságának megítéléséhez. A szerző nyilvánvalóan nem vállalkozhatott olyan vitás, problematikus kérdések megoldására, mint pl. a rác település, vagy a letelepített hajdúk száma stb. , mégis ugy érzem, hogy állásfoglalásának taglalása e problematikus és jelentős kérdésekben tul sommás. A népesség száma, eredete, betelepülésének körülményei mellett kissé háttérbe szorul a társadalmi, vagyoni rétegződés behatóbb elemzése a különböző korszakokban. Igaz, hogy a gazdasági élettel foglalkozó tanulmányok kitérnek e kérdésekre is, de átfogó képet természetszerűen nem adhatnak. E hiányt csak részben pótolja Szűcs Ernőnek a dolgozók helyzetéről és harcáról irott értékes tanulmánya, s témájánál fogva csak adalékot adhat hozzá Papp Györgynek a művelődésügy kérdéseit taglaló irása. A község mindennapi életéről, termelőtevékenységéről és a termelés szervezetéről, a tanyai lakosság életmódjáról, gondolkodásáról élletteli, érdekes leírást ad Béres András tanulmánya. Csak sajnálhatjuk,hogy tanulmánya elsősorban a tanyai élettel foglalkozik ; jó lett volna hasonló részletességű leírást kapni tőle a "városlakók" életformájáról, környezetéről is. A kötet harmadik része a városigazgatás szervezetének alakulását és funkciót ismerteti igen nagy szakszerűséggel és adatgazdagsággal Komoróczy György, illetve az 1950 utáni korszakról Kocsis Miklós tollából. A két tanulmány az igazgatásnak és a községpolitikának szinte minden részletére kiterjed. Sajnálatos azonban,hogy Komoróczy a városból nagyközséggé süllyedés kétségtelenül jelentős horderejű kérdését - előzményeivel együtt - csak röviden, s főleg szervezeti sikon tárgyalja. B ác skai Vera