Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - IRODALOM - Bendefy László: Hajdú-bihari kéziratos térképek. Szerk.: Komoróczy György. Debrecen, 1972. / 137–141. o.

138 A debreceni levéltár saját térképállományát a legeisok között dolgozta fel kartonokra és a LOK-kiadta térképkatalógus-sorozat a debreceni levéltár térképeinek ismertetésével kezdődik. A Hajdu-Bihar-megyei régi kéziratos térképek katalógusa tehát annak ellenére jelent meg, hogy 1965-ben első kiadása már közre lett bocsájtva. A két kiadást azonban hasonlitani sem lehet egymáshoz. Az utóbbi teljesen uj adatfelmérésen alapul és kizárólag a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban őrzött és annak birtokában lévő kéziratos térképekre terjed ki. Megemliti ugyan a szerkesztő, hogy mind ő, mind az egyes szerzők tisztában vannak azzal, hogy a megyére vonatkozólag még többszáz, sőt talán ezernél is több kéziratos térkép is található még más területi és országos jellegű levéltárakban; mint például Szabolcs és Békés megyék levéltáraiban, a Hadtörténelmi és az Országos Levéltár, valamint az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában, a Hajdú-Bihar megyei Földhivatalban, az Északmagyar országi Vizügyi Igazgatóság, valamint néhány vidéki múzeum térképgyűjteményében. Mindezek szintén olyan eredeti (és talán egyetlen példányban meglevő) kéziratos térképek, amelyeknek számbavétele és katalógusszerű kiadása feltétlenül szükséges, de a velük kapcsolatos feltáró, rendszerező és leiró munka éveket igényel, és valószínűen több kötetet fog még megtölteni. Ezzel magyarázza a szerkesztő, hogy a most megjelent I. kötetbe még az Országos Levéltárban feltárt és kartotékolt Hajdú-Bihar megyei kéziratos térképeket sem vették fel. Kétségtelen, hogy ehhez az alapelvhez való ragaszkodással jelen kötet anyaga egységesebb és rendszerezhetőbbé vált. A most közzétett anyag összeállítását és a leiró részeket az Országos Levéltár idézett szabályzata szerint Módy György készítette. Nagy gondot fordítottak a szerzők és a szerkesztő az azonos nevű geometrák, mint például az idb.

és ifjabb Kováts György térképeinek megkülönböztetésére. Ekét kitűnő földmérőt Komoróczy - a mű lektorával, Dávid Zoltánnal együtt - a XVIII. és XIX. század legkiválóbb mérnökei közé sorozza. Joggal! Az ifjabb Kováts György készséggel segitette Lipszky J. térképének és Görög D. "Magyar Átlás"-ának létrejöttét is (17) és atyjával együtt rengeteg térképet hagyott hátra. Érdekes és nagyfontosságú részleteket olvashatunk Komoróczy bevezető tanulmányában a debreceni térképek hivatalos őrizetének egykori rendjéről. írja - többek közt - hogy 227 birtoktérképet a városi főhatóság (tanács) a többitől elkülönitve, titkos levéltárban őrizetetett. A térképek egyesítése és megfelelő idő- és területi rend szerinti rendezése - természetesen - megtörtént. A bevezető rész második fele a feldolgozás módszertani elveit és a kivitel során azok gyakorlati megvalósulásának módját ismerteti. Nyomatékosan fel szeretném hivni a figyelmet ennek a (10-18. oldalig terjedő) résznek különös fontosságára. Valljuk meg: ilyen alapos, minden tudományos kutatási szempontra figyelemmel levő térképkatalógus még nem jelent meg Magyarországon. Még külföldi viszonylatban is keresnünk kell párját! A szerzőknek tehát itt kellett kidolgozniuk azokat a módszereket, amelyekkel a néprajzi-, földrajzi, nyelvészeti, hely- és dűlőnév kutatási, technika- és tudománytörténeti, hidrológiai és hidrográfiai, település- és gazdaságtörténeti és még egyéb irányú kutatásoknak eleget tévő leírásokat készíthetnek. Megítélésem szerint ez teljes mértékben sikerült is nekik, s ezért ez a munka országos viszonylatban nemcsak követendő példának, hanem elfogadható mintának is tekinthető. Az idb. Kováts György és a Mikovinyvel egyidőben dolgozó Kováts (Kovács) János, az esztergomi érsekség uradalmi mérnöke, valószínűen nemcsak név-, hanem vérrokonok is. Talán édes-, esetleg unokatestvérek. Ennek a kérdésnek felderítését érdemesnek ítélem. Itt jegyzem meg : téves az irodalom ama többszörösen visszatérő állítása, hogy Kováts János Mikoviny tanítványai közé tarzott. Ez a feltevés teljesen alaptalan. Kováts J. Mikovinyvel egyenrangú félként vállalta bizonyos megyék egészének (Mosón m.) vagv részének (Somogy m.) térképezését (v.ö. 14. a.id.m.), de nem volt a Mikviny-iskola tagja.