Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - Horváth Jánosné: Az írógép ügyviteli alkalmazása Magyarországon, 1883–1944 / 37–67. o.

41 csak ritkán alkalmazták. Próbálkoztak diktálógép bevezetésével is, amely időben és térben különválasztotta a diktálást a leirás munkájától, s az egyes munkaerők idejének gazdaságos kihasználását elősegítette. A diktáló e gép segítségével nemcsak akkor diktálhatott, amikor a gép-gyorsiró ráért, hanem akkor is, amikor annak ideje nem volt. Mivel a diktált szöveg javítása körülményes volt és a diktálóké szülék beszerzése külön költséget jelentett, nem nagyon alkalmazták. De kísérleteztek gyorsirógép bevezetésével is, hogy a diktálás idejét megtakarítsák. Ezzel a megoldással a gyorsíró és gépíró munkáját ketté tudták választani. A leírandó levelek szövegét a levelező, vagy gyorsíró irta és az került a gépíróhoz, aki a leveleket így megszakítás nélkül gépelhette. A géppel irt levelekről belső üzemi használatra és az irattár részére másolatot készítettek. Az írógépen átütéssel irt levélnek nem tulajdonítottak olyan bizonyító erőt, mint a nedves másolatnak, amit az elküldésre szánt és már aláirt levélről készítettek. A gazdasági ügyvitel területén így az a gyakorlat alakult ki, hogy a kimenő levelekről belső üzemi használatra átütéssel Írógépen, míg az irattár részére másológépen, nedves utón készítették a másolatot. (18) írógépelt átütések készítésénél ügyelni kellett nemcsak a szénAarbon/papir minőségére, hanem a fehérpapir vastagságára is, mert a kemény, vastag papir felfogta a betűk átütőerejét. E kívánalomnak megfelelően gyártotta 1862-től Amerikában Cyrus Dakin az átütőpapírt. (19) Az átütéssel készült másolatok esetében elv az volt, hogy a másolatoknak együtt kell az eredetivel aláírásra kerülni és ezeket is el kell látni az aláiró kézjegyével, mert előadódhat, hogy az el nem küldött levelek másolatai kerülnek a nyilvántartásokba, a mi megzavarhatja az üzemi munkát. (20) Két vagy több oldalas szöveg esetén az 1 oldalon 3 soremelésnyi margót hagytak és a levél második, s azt követő oldalait négy soremelésnyi margóval folytatták. Szabály volt, hogy az aláírást egymagában nem lehet a másik oldalra vinni, igy ügyeltek a levél befejezésére. Az írásbeli munka gyorsítását kívánták a 1/4, 1/2 ill. egész ives szabvány levélpapiros használatbavételével is elérni. Németországban szabványosították a kereskedelmi levelet. Ennek hatására vezette be 1930-ban a TÉBE nálunk is a levelek szabványos alakját, amelynek használatát kötelezővé tették. (21) 1893-tól (22) külföldi mintára kizárólag levelezési célra a cégjelzéses papirt kezdték el használni (23), amelynek előállítása nyomdai utón történt. A cég elnevezésére, telephelyére stb. vonatkozó adatok általában a balsarokba kerültek, s 1-2 sor távolsággal itt a baloldalon tüntették fel az iktatószámot is. (24) E cégjelzéses papíron sok esetben már a kelet helyét az ív jobboldalán kipontoz ássál, vagy . aláhúzással jelölték. (25) A szövegben a fontosabb részre a címzett figyelmét aláhúzással (26), vagy ritkított kisbetűs írással (27) hívták fel. Azon kívánalomnak megfelelően, hogy bizonyos sorok írása a rendestől eltérő legyen alkalmazták a két vagy többszínű írógépszalagot. Egyes nagy irógépgyárak, mint a Remington, Smith Premier stb. már a századfordulón gyártottak olyan Írógépet, amelyen ezt használni lehetett. Az Írógép többszínű szalagja egy erre a célra szolgáló készülék segítségével váltakozva volt használható. A levélblankettánál gazdaságosabb levelezőlapot használták a kevésbé terjedelmes szöveg céljára. Ennek beosztását a közlemény hosszabb, vagy rövidebb volta határozta meg. Ennél a keltezés mindig a felső széltől számított egy emelésnyi sortávolságra a levelezőlap közepére került. A címzett neve ritkán, csak rövidebb szöveg esetén nyert itt feltüntetést. A jobb helykihasználás miatt a levelezőlap megírása l-es sortávolsággal történt. Margóként jobb- és baloldalon l-l cm-t hagytak. Gyorsította a munkát a levelezőlap címoldalának előrevonalazása. Praktikus volta ellenére nem szívesen alkalmazták, mert nem reprezentálta eléggé a céget, s ami fő hátránya volt, nehezen tudtak róla másolatot készíteni. Ez utóbbin később segítettek ugy, hogy a levelezőlapot puhább anyagból és másfélszer nagyobb alakban készítették. így a levelezőlap címoldala a szövegoldallal és az indigóval alátett másolattal együtt egy munkamenetben megirhatóvá vált. A levelezőlap megírása után megmaradt a levélalaku másolat. Felsőrészének áthajtásával és leragasztásával pedig a postai előírásoknak megfelelő, rendes nagyságú levelezőlapot kapták. Beadványok elkészítéséhez 4 oldalas papirt kellett alkalmazni. A beadványok felzetét a 4. oldalra irták ugy, hogy a hosszában felébe hajtott oldalnak csak a jobbfelét használták. Beadványt írógéppel írni illetlenségnek tartották. 1893-ban már megtalálták rá az áthidaló megoldást és pedig ugy, hogy a tartalmi részt írógéppel készítették, a címzést, a megszólítást, az aláírást és a mellékletek számát pedig tintával irták rá a beadványra. (28)