Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - FIGYELŐ - Karsay Elek: Egy amerikai tanulmányút tapasztalataiból / 131–136. o.

131 KÁRSAI ELEK: Egy amerikai tanulmányút tapasztalataiból 1970 szeptember közepétől 1971 július közepéig az amerikai-magyar kulturcsere-egyezmény keretében tanuományokat folytattam, kutatásokat végeztem az Amerikai Egyesült Államok több nagy egyetemén, valamint a National Archives-ben. E tanulmányút néhány szerény tapasztalatát óhajtottam az alábbi közleményben összefoglalni. Kutatás és az egyetemi munkában való részvétel a Yale és a Columbia University-n (1970. szeptember 17. - 1971. február 3. ) A fenti időszakban New Havenben, a Yale Universityn laktam, időm legnagyobb részét itt a Sterling Memóriái Libraryben, annak is a Historical Manuscript Divisionjában töltöttem. Ennek oka az volt, hogy a Yela University mint az egyik legfontosabb és legrégibb amerikai egyetem jelentős, a magyar történet szempontjából is fontos iratanyagokat őrzött és őriz. A Yale volt diákjai ugyanis hivatali pályafutásuk befejezése után, vagy végrendeletileg a hivatali működésük során keletkezett iratanyagot az egyetem könyvtára hagyományozták. Minthogy pedig az amerikai diplomáciai apparátus sok neves személyisége a Yale-ről került ki, igy nem meglepő, ha számos kiemelkedő politikus iratanyagát találja meg a kutató a könyvtár levéltári részlegében. E részlegben egy igazgató, három levéltáros és négy vagy öt raktárkezelő dolgozik. A kutatóteremben 30-35 kutató számára van hely, minden kutató külön Írógépet kaphat. Itt elsősorban az 1919-es párizsi békekonferencián résztvevő amerikai szakértői küldöttség, az "Inquiry" iratait, valamint JF. Montgomery, volt budapesti amerikai követ és H.L. Stimson volt hadügyi államtitkár iratait tanulmányoztam. A levéltárban hétköznapokon, tehát hétfőtől péntekig reggel 9-től délután 5-ig lehetett kutatni, szombaton a levéltár zárva volt, de előzetes bejelentés és kérés után a szomszédos uj Rare Book Library kutatótermében lehetett dolgozni szombat reggel 8-tól délután l-ig. A külföldi látogatók számára kiállitott könyvtári belépőjegy egyúttal jogosított a levéltár használatára, bár ott külön kérdőivet kellett kitölteni és az igazgatóval, Mr. Hermann Kahnnal folytatott megbeszélés után lehetett a munkát elkezdeni. Miután az ott töltött idő alatt meglehetősen kevés kutató fordult meg a levéltárban (6-8 kutatónál soha nem volt több) a kért anyagokat rövid időn belül (maximum fél órán belül) meg lehetett kapni. Nehézséget okozott, hogy a könyvtárban és a levéltárban sehol nem volt légkondicionáló berendezés, ami a nagy hőséget és az igen magas páratartalmat figyelembe véve nagyon kellemetlenül hatott a munkavégzésre. (Ezzel ellentétben az emiitett Rare Book Library teljesen légkondicionált, kifogástalan világítással). A könyvtárba illetőleg a levéltárba való belépésnél és távozásnál az előcsarnokban ülő kapusnak a magunkkal hozott táskát, szatyrot minden esetben felszólítás nélkül ki kellett nyitni és tartalmát meg kellett mutatni. Másrészt az olvasójegy nemcsak a katalógusteremben és a könyvtár olvasótermeiben való tartózkodásra volt érvényes, hanem ezzel a jeggyel be lehetett menni szabadon a raktárakba is és a polcokról lehetett kiválasztani a szükséges, kivánt könyveket. A levéltárnak nincs külön film vagy xerox-részlege, a megrendeléseket a könyvtár megfelelő műhelyei vállalják és teljesitik. A mikrofilmmegrendeléseknél két példányban jegyzéket