Levéltári Szemle, 22. (1972)
Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - FIGYELŐ - Kállay István: A családi és uradalmi levéltári fondok alapvető kérdései / 120–127. o.
125 Az Illésházy család 1799-ben önálló központi birtokigazgatási szervet alapított, székhelye Dubnic vára volt. 1802-ben gazdasági bizottság alakult a számadások felülvizsgálatára. Sedlak megjegyzése szerint a levéltárat akkor rendezték, amikor a proveniencia elvét még nem vették figyelembe. A Zay család a XVIII. század hetvenes éveiben ugyancsak megszervezte birtokai központi igazgatását. Ennek az igazgatási szervnek az iratai önálló fondot képeztek a család iratai között. A szerv legfőbb feladata a számadások felülvizsgálása volt. A Brunszwick család nem alapitott külön birtokigazgatási szervet: az Alsókorompán székelő felügyelő (inspector) vezette az uradalmat is, ill. a tulajdonos távollétében ellátta a központi birtokigazgatás ügyvitelét. A számadásokat az ügyész segitségével a tulajdonos ellenőrizte. Hasonlóan fejletlen volt a többi kisnemesi család birtokigazgatása. Az egyházi intézmények közül a nyitrai püspükséggel foglalkozik a tanulmány. A püspökségnek öt kisebb uradalma volt, öt tiszttartói (officiolatus) körzettel. Ezekből fejlődött ki a XVIII. században az öt önálló uradalom. A XVII. század végén jelent meg a jószágigazgató (praefectus), kinek a XVIII. század elején az inspector segédkezett. Némely egyházi intézmény központi birtokigazgatása nem alakult önálló hivatali szervvé. Ilyen esetben az intézmény egyik tagja vezette a birtokokat (pl. pozsonyi káptalan, jászói premontrei prépostság). A kincstári uradalmak birtokigazgatását egyes hivatali szervek látták el, igy pl. a Zólyom és Dobronya kincstári uradalmakban a kincstári bányavállalatok központi igazgatása. A központi birtokigazgatási szerv iratai tehát önálló levéltári fondot alkotnak. Vagyis egy birtokos uradalmain és jószágain működő központi birtokigazgatás levéltári fondjának csak olyan birtokigazgatási jelleggel rendelkező iratállományt tekinthetünk, amely szervezeti és végrehajtó szempontból önálló szerv hivatalos működése folytán keletkezett és amely kizárólagosan egyazon birtokos központi igazgatásának ügyvitelével foglalkozott. Az uradalmak igazgatása és levéltári fondjai A szerző három korszakot különböztet meg : 1. Az ügyintézés tagoltságának általános hiánya és fejletlensége (terménygazdálkodás, a XVI. század közepéig az ügyintézés élőszóban, kevés irat). Az uradalmak igazgatásának központja a vár, legfőbb hivatalnoka a várnagy (castellanus). O volt a tulajdonos után az uradalom legfőbb képviselője. A jövedelmeket ő, vagy a provisor tartotta nyilván. 2. Az ügyvitel és hivatalnoki feladatok tagolódása (fokozott pénzgazdálkodás, majorsági gazdálkodás fejlődése a XVIII. század közepéig). A pénzgazdálkodással megnőtt a provisor szerepe, írnokot állítottak mellé, ebből fejlődött ki az önálló pénztárosi tisztség, valamint a kasznári hivatal, a terményekről való gondoskodás céljából. A várnagy jelentősége csökkent, feltűnt a kulcsári hivatal, mely az italok felügyeletével foglalkozott. A majorokat az ispán vezette. 3. Az uradalmi hivatalok fejlődésének fénykora, a XVIIL század közepétől a XIX. század közepéig. Az iratanyag mennyiségi növekedése, nagyobbmérvü tagolódás volt a jellemzője. Ebben a korszakban az ispán átvette a várnagy és a kasznár ügyvitelének egy részét, ezáltal számadó hivatalnokká vált. Az ispánok szervezték a majorok munkáját, nyilvántartották a robotkötelezettséget. Kialakult az uradalmi ügyészi hivatal, a provisor jelentősége tovább csökkent. Uj főhivatalnok jelent meg, a jószágigazgató (director, praefectus, inspector). Nagyobb uradalmakban jószágigazgatóság alakult, ehhez tartozott a pénztáros, porkoláb, kasznár, kulcsár, erdőmester, ispán. Külön számvevőség is alakult. 1848 után a közigazgatás és biráskodás szétválásával a hatósági és bíráskodási jogot állami hivatalok és alsófoku bíróságok vették át. E változások nyomán módosult az uradalmak ügyviteli rendje és hivatalszervezete. Több példára hivatkozva a szerző megállapítja :
