Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - FIGYELŐ - Kállay István: A családi és uradalmi levéltári fondok alapvető kérdései / 120–127. o.

124 II. rész Az uradalmak központi birtokigazgatása és levéltári fondjaik A szerző megállapítása szerint a főúri családok, a nevezetesebb egyházi intézmények és a kincstár nagyobb kiterjedésű uradalmain a birtokigazgatás és a birtokgazdálkodás szervei a XVI. században az önállóság irányába fejlődtek. A tulajdonos az uradalom vezetőjének személyesen vagy titkára utján adott utasitást. O vette át a birtokgazdálkodási jelentéseket, könyvelési kimutatásokat, számlákat. A XVII. században külön hivatalnokot biztak meg a családok a birtokigazgatással, mivel a közélet, honvédelem, egyházkormányzat miatt sok időt voltak távol uradalmaiktól. Ez a hivatalnok a jószágigazgató (kormányzó, universorum bonorum director) volt. O vizsgálta felül a számadásokat és végezte a birtokigazgatást. További fejlődés volt a birtokigazgatás és birtokgazdálkodás különválása. Ekkor jelent meg a számvevő (exactor). A Pálffy családnál pl. a XVII. század közepén önálló birtokigazgatóval (praefectus) talákozunk. Nádasdy Ferenc a XVII. századközepén birtokainak központi igazgatásába exactort nevezett ki. A XVIII. század második felében a gazdagabb nemesi családok birtokainak központi igazgatása további hivatalnokokkal, funkciókkal bővült: számvevőség, főpénztár, erdészeti hivatal, ügyészi hivatal stb. A XIX. század elején a gazdálkodás általános szintjének emelkedése, uj termények meghonosítása, a közlekedés fejlődése következtében a központi birtokigazgatás szervei szigorúan megszervezett, munkamegosztásai biró intézmények jellegét vették fel (külön iktatókönyv, iratanyag). Az ilyen belsőleg tagolt, szervezetileg önálló hivatalok iratait önálló fondnak kell tekintenünk, mely az illetékes birtoktulajdonos fondjainak sorában, az uradalmak birtokigazgatásának fondját képezi. A szerző az Esterházy család fraknói ágának levéltárát hozza fel példaként. A fraknói ág birtokigazgatásának három szintjét különbözteti meg : - központi (Kismarton), - területi (körzeti, inspectoratus), - uradalmi. Nem ért egyet azzal, hogy az Országos Levéltárban a fraknói ág iratainak rendezésekor a pertinencia elvét részesítették előnyben, miáltal a fenti igazgatási szintek határai elmosódtak. A szerző hangsúlyozza,hogy a fraknói főág a XVIII. század közepén több ágra vált szét, igy az uradalmak és az igazgatás arányosan megoszlott; minden ág saját igazgatást alapított. Az Erdődy család birtokigazgatása kettős szintű volt. k XVIII. század közepén jelent meg a birtokfőigazgató. Tőle függtek az uradalmak területi birtokigazgatásának szervei, a két praefectoratus, melyet később (horvát- és magyarországi) inspectoratusnak neveztek. Az egyes uradalmak közvetlenül a praefectusok alá voltak rendelve. A XVIII. század végén a birtokigazgatást egyesitették a tulajdonos titkári hivatalával, mely a család központi birtokigazgatási és pénzügyi szerve volt. A Pálffy család a XVIII. században több ágra oszlott, mindegyik saját uradalmi és központi birtokigazgatással. Ennek alapján a pozsonyi Állami Szlovák Központi Levéltárban a központi birtokigazgatás négy fondját tartják nyilván. A Habsburg család

nak önálló központi birtokigazgatási szerve volt: a XVIII. század közepén a bécsi Császári Birtokok Igazgatósága. Ennek voltak alárendelve az uradalmak területi igazgatóságai, a felügyelőségek (inspectorátusok). így pl. Holicshoz tartoztak a holicsi, sasvári, honodini és pavlovicei (ez utóbbi kettő morvaországi) uradalmak.