Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - FIGYELŐ - Kállay István: A családi és uradalmi levéltári fondok alapvető kérdései / 120–127. o.

122 A Buócz-Cseper család a kisnemesi levéltár szemléltető példája. Mindössze egy birtokrészük volt, melyet maguk igazgattak. A családtagok magasabb közigazgatási tisztséget nem viseltek, ezért a családi levéltár magánjellegű családi iratokból, illetve - néhány birtokgazdálkodási irat kivételével - nagyrészt birtokjogi iratokból áll. Az 1848. évi forradalom mélyreható változást jelentett: a megfelelő közigazgatási szervek mellett létrehozták a t

elekkönyvi hatóságokat, ahol egyaránt rögzitették a nemesek és egykori jobbágyaik birtokviszonyait, ill. bejegyeztek minden birtokjogi változást. A családi levéltárak birtokjogi iratai ennek következtében sokat vesztettek eredeti jelentőségükből, egyre inkább az adott terület történeti fejlődésének dokumentumaivá váltak. Másik változás 1848 után : a közhivatalokat (állam, megye, egyház) nem egyedül a nemesség foglalja el, egyre inkább érvényesülnek ezen a téren is a polgári réteg képviselői. A közhivatali tevékenységből származó iratok tehát nem kerültek olyan mértékben a családi levéltárakba, mint azelőtt. A Kubinyi család levéltára nemzetségi levéltár. A XVI. században két ágra (nagyolaszi és deményfalvi) szakadt a család, a XVII-XVIII. században mindkét ágból további ágak váltak ki; a két főágon tiz ággal. A családi birtokot és az egységes levéltárat is felosztották a tiz ág között. A XIX. század végén és a XX. század elején elhatározták, hogy a család minden ágának levéltári fondjait a család eredeti székhelyén gyűjtik össze és rendezik. A rendezés során minden ág iratairól külön elenchus készült, igy jött létre a Kubinyi család egyes ágainak levéltári fondgyüjteménye. A Thurzó család levéltára a másik tipusra példa : a család eredetileg önálló levéltárának szétszóródott részei több család (Révay, Kálisch stb.) levéltárában találhatók meg. Ugyanis a Thurzó család két utolsó notagjának férjhezmenetele által a család birtokai örökrészekre oszlottak, ami a család birtokjogi iratainak felosztását vonta maga után. Hasonló példa a Majthényi család levéltára. A család kihalásával az iratok házasságkötés utján különböző családi levéltárakba (Brunszwick, Nádasdy stb.) kerültek. Az eredetileg egységes családi levéltár felosztására példa a Duhniczky és Marczibányi család k

ocsóci levéltára. Az uradalom tulajdonjogával együtt az uj tulajdonosok kezébe került az iratanyag is. A XVIII. században a birtokot a kúriával és a levéltárral együtt a Marczibányi család szerezte meg. Az iratanyag - tekintet nélkül a birtokcserékre - a kocsóci kúria levéltárában maradt és gyarapodott. A proveniencia szempontjából tehát homogén egységről (egyetlen birtokállományon kifejlődött levéltári fondról) van szó, melyet 500 év alatt hat család váltakozva birt, gyarapítva a fondot. A családi levéltár különleges tipusa : az iratállomány létrehozója tulajdonképpen a birtokállag, amelyet néhány évszázad folyamán több, örökség utján egymás utódjává vált család birtokolt. A Zay és Kálisch házassági kötelékkel rokonságbakerült családok nem alakítottak ki egyetlen, a proveniencia szempontjából egységes levéltári fondot. A Kálisch család utolsó női tagja a XIX. század elején nőül ment Zay Péterhez. A Zay család a Kálisch levéltárat nem gyarapította tovább, hanem a birtokokat sajátjai közé iktatva, az iratokat is e módon kezelte. Ezért a Kálisch család levéltára nem önálló fond. A családi levéltárak "régi rendezései" A XVIII. század második - a XIX. század első felében a birtokjogi iratok nyilvántartásának szükségessége, valamint biztonsági okok késztették a családokat a levéltárak rendezésére. Ennek során csak a jogokat és kiváltságokat védelmező iratokat regisztrálták; figyelmen kivül hagyva a közéleti szereplést, valamint a nemesi udvarház vezetését illető iratokat. Létrejött viszont a válogatott birtokigazgatási ügyiratok gyűjteményes jellegű nyilvántartása (urbáriumok, öszszeirások, szám adáskönyvek, úriszéki iratok).