Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - ADATTÁR - Vörös Károly: Bürokrácia száz évvel ezelőtt / 113–114. o.

114 ügykezelő brsszankodik, mert az áttoloncolandó ügydarabokat számonkint az illetékes osztály nyugtató könyvecskéjébe kell vezetnie (tizennyolcadik kéz); a szolga előhivatik (tizenkilencedik kéz) és sorba járja az előirt osztályokat, hol az imént előirt processus (négy kéz, összesen huszanharmadik kéz) ismételtetik. Itt a kérelem fele elintéztetvén (huszonnegyedik kéz), a szolga közbenjöttével (huszonötödik kéz) az előbbi osztályba áttétetik (ismét négy kéz, az eddigiekkel együtt huszonkilencedik kéz). Végre aztán az osztálytanácsos legmagasabb kézjegyével láttatik el (harmincadik kéz), s még hagyján, ha az osztálytanácsos a collegialis munkakört át nem hágja, mert ha figyelmet szentel neki, véleményével együtt uj fogalmazás alá bocsátja, - de hát e harmincegyedik kezet hagyjuk számitáson kivül. Az ekkép fogalmazott ügydarab az ügykezelő által (harmincegyedik kéz) a kiadói nyugtakönyvecskébe iktattatik, az osztály-igtatókönyvből mint elintézett ügydarab kivezettetik (harminckettedik kéz), s a rendes expediens segélyével a kiadóba hurcoltatik (harmincharmadik kéz.). Átestünk a fogalmazási műtéten is. Jő a kiadói kezelés. Az osztályokból beérkező ügydarab először nyugtattatik (harmincnegyedik kéz), aztán a beérkezési (harmincötödik kéz), majd az elintézési könyvbe vezettetik (harminchatodik kéz). Ekkor a szolga (harminchetedik kéz) revisió végett a miniszteri tanácsoshoz, esetleg államtitkárhoz viszi (harmincnyolcadik kéz). Innen a fontosabb ügydarabok a minisztert is bejárják. A miniszteri tanácsos felülvizsgálata vagy egyszerű, vagy ismét egy uj osztalyprocessust von maga után. Az ekkép felülvizsgált ügydarab ismét a kiadóba hurcoltatik (harminckilencedik kéz). Megálljunk csak! De már egy tapodtat sem haladunk tovább e bonyodalmas, szövevényes, huzavonás labyrinthben, mert az elősoroltaktól is szédül a fejünk, pedig a ceremónia, a görbébbnél görbébb, tekervényesebbnél tekervényesebb hivatalos utak java még csak most következnék. Ez a tárcába volt szánva farsangi tréfának, - gondolja magában a folyamadó vagy folyamodni szándékozó jóhiszemű olvasó. Sajnáljuk, de biz ez komoly böjti kép, betűről betűre a miniszteri ügyrend körül szerzett tapasztalatok után van papirra vetve. Hogy lélekvándorlás esetén nem nagy kedvünk volna ilyen folyamodás bőrébe bújni, az nem ördöngösség. Ily erő- és időpazarlás nem csoda aztán, ha oly mohó sárkánygyomorral fogyasztja az ország adózási képességét." Közli: Vörös Károly