Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Oltvai Ferenc: A községi irattárak védelme Csanád megyében a felszabadulás előtt / 14–36. o.

18 Árva korának általánosan elterjedt nézeteivel hadakozott. A polgári szemléletű történetírás ugyanis jobbára nem is tartotta fontosnak az 1867. utáni korszak történetének megirását, s igy az utána következő korszak iratanyagának nagy részét sem részesítette védelemben. Árva János előterjesztésében javasolta az alispánnak,hogy valamennyi községnek adjon ki rendeletet, hogy az alábbi kérdésekre vonatkozó válaszaikat pontosan és a valóságnak mindenben megfelelően terjesszék be 1935. április 15-ig mind az alispánhoz, mind a megyei levéltárhoz: a) mikor keletkezett a község és van-e ennek Írásos nyoma a község irattárában? b) mióta vannak iratok a községi irattárban? c) vannak-e feltűnő hiányok az irattár anyagában? s ha vannak, mi által keletkezett (selejtezés, megsemmisítés stb.)? d) az esetleges selejtezést vagy megsemmisítést ki, mikor és mi módon rendelte el? e) milyen nyelvűek az iratok? f) van-e a község irattárában akár a község belterületére, akár pedig külterületére vonatkozó régi térkép, rajz, vagy más egykorú feljegyzés? g) az 1848/49. évi szabadságharc és az abszolutizmus korának iratai megvannak-e? h) hol van elhelyezve az irattár, hozzáférhető-e és mikor a tudományos feldolgozó számára? i) a község történetéről jelent-e meg valamilyen monographia vagy bárminő ismertetés, hol, mikor, ki irta és van-e ebből a község birtokában? j) megvannak-e teljes egészükben a községi képviselőtestületi jegyzőkönyvek? k) van-e a község irattárában vagy a község őrizetében olyan emléktárgy (fa-, cserép-, kő- és fémlelet, vagy régi fegyverek), amely a község határából került elő? Már előre jelezte Árva, hogy nem vár pontos válaszokat, mert alig tételezhető fel, hogy a község vezetői el tudnának igazodni a községi közigazgatás régi- a maitól teljesen elütő iratanyagában. Ezért javasolja, hogy az alispán küldje ki őt a községekbe a történeti szempontból érdekkel biró iratok összeírására, majd az iratok zárolására. Szemléje alkalmával jegyzékbe venné mindazokat a lelőhelyeket is, ahol eddig régészeti anyagot találtak. Árva előterjesztésében Makó város levéltárával is foglalkozott. Rámutatott, hogy a levéltárat rendkívüli károsodás érte a múlt század 70-es 80-as éveiben végrehajtott selejtezések alkalmával, amelynek többek között áldozatul estek a török oklevelek. Ennek ellenére még mindig jelentékeny mennyiségű történeti értékkel biró iratanyag van a levéltárban, de az nem hozzáférhető. A levéltáros, Rácz Sándor dicséretre méltó buzgalommal igyekszik rendet tartani a túlzsúfolt helyiségekben. Az inségmunkásokkal végrehajtott "rendezés" a hely tökéletes kihasználásával a rend és tisztaság megteremtésével történt, mégsem tudományos szempontok figyelembevételével, amit igazol, hogy a XVIII. századbeli iratok keletkezési rend nélkül vannak elhelyezve a XX. századi adófőkönyvek, gyámhatósági iratok és más irományok között. Nem gondoltak arra, hogy a városháza pincéjében és padlásán heverő iratokat megmentsék az enyészettől. A régi iratokat el kellett volna választani az ujabbaktól és külön elhelyezni, ahol hozzáférhetők volnának. Még az a legjobb,ha a kutató magárahagyva kutatja fel a kívánt iratokat. Értékes anyagot tartalmaz pedig a levéltár, igy a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karának egyik hallgatója megtalálta a II. József-féle kataszteri földmérés anyagát és a népszámlálás eredményeit. (A jelen sorok szerény írójáról van szó.) Ilyen iratok csupán Kecskeméten és még egy-két városban kerültek csak elő, mert azokat a császár halálát követő nemzeti felbuzdulás idején a legtöbb helyen megsemmisítették, - fűzi hozzá Árva. Reménytelen a helyzet azért is, mert a városi levéltárosi állás megszüntetésre van ítélve, és ha ez bekövetkezik, a lehetősége is megszűnik annak, hogy bárki is tudományos búvárkodást tudjon folytatni. Előterjesztésében az alispánhoz fordult és kéri, tárja fel az illetékes kormánytényezőknek, hogy a városi levéltárosi állás megszüntetéséből mérhetetlen kára származik a helytörténetir ásnak, aminek bekövetkezése esetén olyan zűrzavar fog keletkezni a levéltárban, amelyhez képest a mai helyzet ideálisnak tekinthető. Legalább annyit el kellene érni, hogy szakszerű irányítás mellett a történeti értékű iratokat ki kellene válogatni és külön helyiségben elhelyezni.(13) A megye alispánja elfogadta az előterjesztést - igaz két évvel később, 1937-ben, és Árva János tervezetének megfelelően adta ki a rendeletet a községi elöljáróságoknak. A 11 adatot tar-