Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Oltvai Ferenc: A községi irattárak védelme Csanád megyében a felszabadulás előtt / 14–36. o.

19 talmazó "kérdőívre" a jelentéseket augusztus 31-re kellett beküldeni. A megye 38 elöljáróságából addig 17 eleget tett kötelezettségének. A megyei főjegyző augusztus 21-én kelt leiratában közölte a főlevéltárossal, hogy a községi elöljáróságok jelentései kezdenek beérkezni. Egyike-másika érdekes adatokat tartalmaz, azonban máris meg állapitható, hogy egyes községekben az irattári anyag nemcsak hiányos, hanem teljes pusztulás vár rájuk. Amikor valamennyi jelentés együtt lesz, a további intézkedéseket meg kivánja beszélni a fölevéltárossal (14). Egyes községek tévesen értelmezték a rendeletet és mindjárt rendeztetni, söt selejtezni akarták az irattárat. A főlevéltáros felvilágositotta az ilyeneket, hogy nem erről van szó. (15) Október végén valamennyi községtől beérkezett a válasz. Árva János röviden összefoglalta az eredményt és arról 1938. március 28-án kelt előterjesztésében tájékoztatta az alispánt: a községi irattárak anyagában különféle okok miatt - de főképpen az idegen megszállás idején - pótolhatatlan károk érték a községi levéltárakat, amelyek egy idejében alkalmazott intézkedéssel elkerülhetők lettek volna. A legtöbb községben és éppen a legfontosabb iratokra előbb-utóbb a teljes megsemmisülés vár. A kérdőpontokra - amint ezt előre is jelezte - a legtöbb esetben maga a község vezetője sem tudott pontos választ adni, mivel a községi irattár anyaga ismeretlen volt előtte. Bizonyossá vált, hogy megbizható kép csakis helyszíni szemle alapján alkotható. Ezért a kiszállások lehetővé tételét kérte az alispántól. Amikor pedig közölték vele, hogy találtak pénzügyi fedezetet, felszólították, hogy állitsa össze, mely községbe szükséges a kiszállás. (16) A vármegye községeinek irattárai közül Árva János szerint azok az értékesek, amelyek a megyének a török hódoltság alól történt felszabadulása után újjáalakultak. Ezeket történeti községeknek nevezi : Földeák, Apátfalva, Magyarcsanád, Csanádpalota, Battonya és Elek. Ez utóbbi Arad megyéhez tartozott a Trianoni békeszerződés előtt. Ebbe a csoportba számítja a torontáli járás községeit is, Szoreg, majd Kiszombor székhellyel. A szerb megszállás folyamán a járás községeiben az irattárakat jelentős veszteség érte. Ugyanez tapasztalható Apátfalván is, amely a román megszállás ideje alatt pusztult el. A helyszíni szemle alkalmával azonban kitűnt, hogy Apátfalván sem pusztult el teljesen az iratanyag, például a községi képviselőtestületi jegyzőkönyvek jelentékeny része megmaradt. Előfordult ez a torontáli járás községeiben is. Ezek szerint mindössze 5 un. történeti értékkel és múlttal bíró község irattárának helyszíni felülvizsgálását javasolta. Ezek a már előbb is megnevezett községek. Elek felkeresésétől eltekintett, Csanád megyében 1848-ig az emiitett községeken kívül még Tornya is úrbéres község volt, ez azonban 1920. után Romániához került. A megyében 22 un. telepes község volt és Árva ezek közül Kunágota, Csanádapáca és Mezőkovácsháza irattárát tartotta érdemesnek megszemlélni. Különleges helyzete van Mezőhegyesnek - jelzi Árva, mert szoros kapcsolatban áll az állami ménesbirtokkal. Gyakran keresnek adatokat és ezért tartja szükségesnek, hogy tájékozódjék. Jelentéseiből és feljegyzéseiből kitűnt,hogy Mezőhegyest még sem kereste fel, kielégítőnek találta az elöljáróság jelentését. Jelezte : a többi községekben is akadnak értékes irattárak, amelyekről ugyancsak meg lehet majd győződni a helyszíni szemle során. (17) Árva János akciójának egyenlőre abban mutatkozott a hatása, hogy az alispán 1937. július 24-i kelettel, tehát a községektől beérkezett válaszok előtt, a megye hivatalos lapjában teljes terjedelmében közzétette a főlevéltár jelentését körrendelet formájában, amelyet a járási főszolgabírókhoz, a községi elöljáróságokhoz és Makó polgármesteréhez címzett. Az alispán utasította a polgármestert, hogy igyekezzék a város levéltára körül uralkodó visszásságokat megszüntetni, és intézkedjék a padláson és a pincében elszórva heverő iratok megmentéséről. O maga el kivánja érni, hogy a levéltárosi állás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést helyezzék hatályon kivül. A főszolgabírókat utasította,hogy ellenőrizzék a községi irattárak helyzetét. Annyit sikerült elérni, hogy Makón a levéltárat kezelő személy, aki különben levéltárosi képesítés nélkül látta el feladatát, hiszen az részére - mint nem törvényhatósági jogú város levéltárosának - elő sem volt irva, személye illetve a beosztása továbbra is megmaradt. (18) A főszolgabírók azonban, ahogy eddig nem tettek semmit, ezután sem fordítottak gondot a felügyeletük alá tartozó községek irattáraira. Ez volt a helyzet az ország többi megyéiben is igen kevés kivételtől eltekintve. Csanád megye községi elöljáróságai válaszainak birtokában Árva János öt község helyett, amelyre engedélyt kapott a 38 községi elöljáróságból 31-et felkeresett és ellenőrizte a jelentéseket.