Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - Oltvai Ferenc: A községi irattárak védelme Csanád megyében a felszabadulás előtt / 14–36. o.

14 OLTVAI FERENC: A községi irattárak védelme Csanád megyében a Felszabadulás előtt i. Aki a magyar levéltártudomány fejlődését tanulmányozza, értékelni tudja azt a munkát, amelyet elődeink a levéltár- és iratvédelem érdekében kifejtettek. A levéltári anyag védelmének a szükségességét már a kiegyezés után felismerték a történészek és a levéltárosok is. Javaslataik szerint a leghatásosabb utón, állami intézkedéssel kell megoldani az ügyet. (1) Az első világháború után még fokozottabban kívánták, hogy a kérdést napirendre tűzzék, számos oldalról megvilágitva annak szükségességét. A helyzet megítéléséhez több tényező is hozzájárult : kezdték felismerni viszonyaink elmaradottságát egyes külföldi országok levéltárügyéhez képest. A korábbiakhoz viszonyítva változáson ment keresztül a történetírás érdeklődése, és olyan történeti forrásanyagok felkutatása felé fordultak, amelyek a társadalom gazdasági, politikai és művelődési élete fejlődésének megismerését tették lehetővé. A forrásbázis kiszélesedése és annak általánosan tapasztalt veszélyeztetettsége, a megoldatlan levéltárügy felügyeleti, szervezeti, szakképzettségi kérdéseinek előtérbe kerülését vonták maguk után. A levéltárosok nagy többségét a levéltárügy helyzetének megítélésében az 1923-ban megindult Levéltári Közlemények cikkei és tanulmányai nagyban hozzásegítették. A folyóiratban kezdetben jobbára történeti tanulmányok és forráspublikációk, valamint a történeti irodalom kiemelkedő müveinek ismertetései jelentek meg. Néhány év elteltével azonban a levéltár- és iratvédelem kérdései is helyet kaptak. Az ebben a tárgykörben közzétett tanulmányok helyes irányt mutattak, időszerűek voltak, ami nem mondható el egyértelműen a történeti tanulmányokról. (2) Már az első évfolyamokban ismertették a nyugati országok levéltárügyét. Jellemző, hogy Szovjetoroszországban, majd a Szovjetunióban a levéltárvédelem terén tett korszakalkotó intézkedésekről mit sem tudnak, de ez az egész magyar, sőt a nyugati országok egész tudományosságára is jellemző volt. A hazai könyvtár- és levéltárügy előmozdításán fáradoztak a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének a tagjai is, és 1935-1943 között kiadott négy évkönyvben közzétett levéltári tárgyú tanulmányok segítették a korszerű levéltárügy eszméinek elterjedését. A Levéltári Közlemények példányain és az Egyesület évkönyvein keresztül a levéltárosok érintkezésbe kerültek a levéltárügy országos és nemzetközi kérdéseivel. Először nekik kellett a helyzetet megismerni, hogy azután azt az illetékesek~~előtt feltárva, azokat tettekre késztessék. Az eredményes levéltáros iratvédelemnek hosszú volt az útja. A Horthy-korszakban is, miként előbb a levéltárosok szakmai képzése, látókörük kiterjedése leginkább egyéni érdeklődésből fakadt, hiszen összefogó, irányító szerv azt nem befolyásolta. A levéltárfenntartók (megyék, városok) önállóan, egymástól elszigetelve működtették levéltáraikat, és ha egyszer a levéltárost képesítése birtokában kinevezte a megye vagy a törvényhatósági jogú város főispánja, levéltári munkájával, képzésével úgyszólván senki sem törődött. Nem volt szakhivatal, amely a levéltár mögött állt volna, megértést és megbecsülést tudott volna biztosítani. (3) Nem állottak hivatalos kapcsolatban a törvényhatóságok levéltárai a hazai levéltárügy központi szervével, az Országos Levéltárral sem, ami pedig kizárta annak a lehetőségét, hogy a tudományos és közjogi vonatkozásban is tekintélynek örvendő intézmény, a területi levéltárosnak magárahagyatottságában útbaigazítást, a helyi akadályok leküzdésére pedig támogatást tudott volna adni. (4) Ilyen körülmények ellenére is eljutottak hozzájuk a korszerű nézetek, mint pl. a fondszemlélet (respect de fonds), valamennyi irattermelő szerv történeti értékű iratai megvédésének az ügye. Mindez elsősorban a szakma legképzettebb levéltárosainak az érdeme, akik között az Országos Levéltár néhány munkatársára utalunk. Tevékenységük bemutatása ugyan nem célja ennek a