Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 1. szám - Szabó Ferenc: A kereskedelmi ágazat irányítása, ügykörei Békés megye tanácsainál, 1950–1956 / 20–36. o.

27 vasztani a megyei vendéglátóipari trösztöket. Az igy kiegészített szervek ezután a megyei kiskereskedelmi igazgatóság elnevezést kapták. A fel nem sorolt tiz megye - ahol a szövetkezeti kereskedelem volt túlsúlyban - közül nyolcban a kereskedelmi irodákat megszüntették s feladatkörüket ismét a megyei kereskedelmi osztályokra ruházták. E megyékben az osztály kebelében könyvelőségeket szerveztek. Baranya és Hajdú megyékben változatlanul meghagyták az 1952-ben kialakított szervezetet. Békés megyében az 1954 nyarán még 24 főnyi személyzettel dolgozó (40) irodát 1955 tavaszán számolták fel. (41) A II. tanácstörvény (1954. évi X. törvény) végrehajtása során a tanácsi szakigazgatási szervezetben elrendelt és 1955. március 1-től életbelépett átalakítások (42) a kereskedelmi ágazatot csak belső szervezetében érintették. A kereskedelmi szakigazgatási feladatokat minden tanácsszinten újra szabályozó és egységes rendszerbe foglaló 50/1955. (Ker.Ért. 14.) Bk.M. számú belkereskedelmi miniszteri utasítás egyúttal részletes szervezési és működési szabályzatot adott. Ennek leglényegesebb előírásai igy foglalhatók össze: A kiskereskedelmi igazgatósággal rendelkező megyékben a megyei kereskedelmi osztály a) áruforgalmi - tervcsoportokra, b) üzemelési és igazgatási csoportra, c) főkönyvelőségre oszlott. A fontosabb előadói ügykörök: élelmiszer, ruházat, vegyes iparcikk, vendéglátóipar és üzemélelmezés, helyi árualapok, vásárok és piacok, zöldség-és gyümölcskereskedelem, kereskedelmi igazgatási feladatok. A kiskereskedelmi igazgatósággal nem rendelkező megyékben a megyei osztályt a) elvi csoportra, b) vállalati csoportra és c) főkönyvelőségre bontották. A járásoknál, járási jogú városoknál és a megyei jogú városok kerületeinél változatlanul hagyták a kereskedelmi csoport, illetőleg önálló előadó szervezeti egységet. A hatáskörök és feladatok megállapítása során rögzítették a kereskedelmi igazgatás kisebb fokú megyén belüli decentralizálásának eredményeit. A községi tanácsok kereskedelmi feladatai körében számottevő hatáskörbővítés mutatkozott meg. A község részére biztosított árualapot a községi tanács osztotta el arányosan az egyes boltok között, jóval szélesebb lett a járási tanács kereskedelmi szakigazgatási szervéhez tehető javaslatok köre. A kenyérsütés és kiszállítás ügyeit teljes mértékben a községi tanácsok vették át. A fentebb elmondottak alapján működő Békés megyei Kereskedelmi Osztály 1956. januárjában 27 főt tett ki, a járásoknál és városoknál egy-egy vezetőelőadó intézte a kereskedelmi ügyeket. (44) A kereskedelem átszervezésében 1956 folyamán folytatódott az a sorozat, amely során a kisebb áruházakat, egyes országos szakkereskedelmi vállalatok vidéki árudáit átadták a tanácsi vállalatok városi tanácsok kezelésébe. Ennek keretében 1956. szeptember 30-ig meg kellett szüntetni a mázsáló és helypénzszedő vállalatokat. (45) Az átadások a nagyobb tanácsi önállóságot szolgálták, enyhítették a túlzott mértékű centralizálást, egyúttal a minisztériumi vállalatokat megszabadították a gazdaságtalanul működő egységektől. A decentralizálás "a belkereskedelem szervezetének egyszerűsítéséről" szóló 2172/1956. (IX. 20.) számú minisztertanácsi határozat alapján történt. (46) A tanácsi kereskedelmi igazgatás ügykörei és iratainak levéltári értékelése A különböző szintű tanácsok kereskedelmi szakigazgatási szerveinek feladatismertetése során tartalmilag már rendszerezni próbáltuk az 1950-ben és 1955-ben részletesen megállapított ügyköröket. Az 1950-es megállapításhoz képest 1956 végéig alapvető változás az ügykörökben nem történt. Ebben a fejezetben az ügykörök és az egykorú iratnyilvántartási, irattári rend összefüggésében a forrásérték, a selejtezhetőség kérdéseiről kívánunk szólni. Az 1950-1956 közötti közigazgatási számrendszer 111. csoportszámos iratkezelési rendszer (47) kapcsán rögzítenünk kell a levéltárosok általános tapasztalatát: Ezt az elméletileg impozánsan kidolgozott és az ügykörökre épitett szisztémát a tanácsok ügyvitelében csak nagy különbségekkel tudták megvalósítani. A levéltári őrizetbe került iratokban az egykorú ügyviteli segédletek alkalmazásával megbízhatóan eligazodni nem mindig lehet. A csoportszámokat bevezető ren-