Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - HUNGARICA - Maksay Ferenc: Római levéltárak 16–18. századi anyagának magyar vonatkozásai / 121–122. o.

HUNGARICA MAKSAY FERENC: Római levéltárak 16—18. századi anyagának magyar vonatkozásai Az elmúlt években az olasz levéltárak Mohács előtti, valamint 19-20. századi anyagának szép számban akadtak magyar kutatói, a 16-18. századi vonatkozásokat azonban - amennyire tudom - Veress Endre (és Vanyó Tihamér) kiadványainak megjelenése óta alig érintette valaki, csupán egy Rómában 1969-ben publikált igényes forrásközlés jelentett a 16. századi hazai történet számára komoly gyarapodást (L. Lukács: Monumenta antiquae Hungáriáé 1550-1579, a "Monumenta Historica societatis Jesu" 101. köteteként). ' Ekként kézenfekvő volt,hogy háromhetes olaszországi kiküldetésem során mindenekelőtt a 16-18. századi "Hungarica" anyagról próbáljak áttekintést szerezni, kapcsolódva Veress Endre egykori, igen széleskörű forrásfeltárásához, meg az évtizedek óta folyó nagyszabású német-osztrák Nuntiaturberichte-kiadáshoz is. s A két legfontosabb levéltár, a Vatikáni (Archivio segreto Vaticano) és a Római Állami (Archivio di Stato di Roma) iratai szorosan kapcsolódnak egymáshoz; a valamikor együtt őrzött anyag az olasz állam megalakulását ill. a pápai állam megszűntét követő tárgyalásokon került különválasztásra, de ezt a különválasztást utóbb még több csereakció módositotta. A magyar érdekű iratok közül elsősorban a pénzügyi vonatkozásuakat ("camerale") őrzi az Állami Levéltár. A legalapvetőbb forrás kétségkívül a bécsi nunciusi jelentések sorozata a nekik szóló utasításokkal és válaszokkal. (Vatikáni Levéltár, Segretaria di Stato, Germania, 16-19. század); az emiitett Nuntiaturberichte-kötetek és Vanyó publikációja után is sok kiaknázni valót rejt még magában, az idetartozó anyag kiegészitő részeit pedig más gyűjteményekben (Fondo Pio, Fondo Confalonieri, Fondo Borghese) kell keresni. A Habsburg-udvar ügyei a közvetlen nunciusi kapcsolatokon túlmenően is mindvégig rendszeresen foglalkoztatták a pápai külpolitikát, s ennek javarészt ugyanazon fondokban (és a Miscellaneában) maradt további Írásos nyoma. Magyarország szerepe itt természetszetüen alárendelt (ahogyan a "Magyarország és Csehország királya" cim is csak addig volt értékes és addig első helyen használatos a mindenkori uralkodó számára, amig az a római királyi vagy a német-római császári méltóságot meg nem szerezte. Időnként azonban sajátos magyar és erdélyi ügyek is az érdeklődés előterébe kerültek. A 16. század utolsó évtizedeiben pl. Báthory Zsigmond törökellenes és nyugati szövetségi tervei Erdély rekatolizáciőjának és a Habsburg birodalomhoz való csatlakozásának a reményét hozták, az erre vonatkozó tekintélyes forrásanyagot Veress bőségesen kiaknázta. A remények azonban a 17. szd-ban is tovább éltek, a század végén újult erővel lobbantak fel s az ilyen irányú tervezgetések,tárgyalások iratemlékei már kiadatlanok maradtak (Fondo Confalonieri, Fondo Borghese, Állami Levéltár, Miscellanea: Paesi stranieri), köztük erdélyi és magyarországi politikusok, egyházfők, pápai küldöttek levelei, a 16. század végéről és 1696-ből Erdély történetét áttekintő jelentések, továbbá információ a török kiűzése utáni Magyarország állapotáról. Nem volt érdektelen a pápai kúria számára a bécsi udvar meg a magyar rendek közt folyó évszázados küzdelem sem. Az 1608-as válságról és kibontakozásról vagy Bethlen Gábor tevékenységéről szóló jelentések, okiratok éppúgy eljutottak Rómába (F. Borghese, F. Confalonieri), mint a Thököly-szabadságharcról vagy az 1681. évi egyházpolitikai küzdelemről szólók. (Segret. di St., Germ.) Rákóczi Ferenc követe a szabadságharc célkitűzéseiről juttatott el a pápai udvarhoz egy (a magyar nép történetének áttekintését is tartalmazó) röpiratot (Állami Levéltár, Miscellanea di carte politiche i reservate), sőt Rákóczi József 1738-as megmozdulásának vagy a pragmatica sanctionak is maradt Írásos emléke (Segret. di Stato, Germ.)