Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: A Magyar Országos Levéltár raktári légnedvességének újabb mérési adatai és az ezekből levonható következtetések / 92–98. o.

LEVÉLTÁRI TECHNIKA • SCHOLZ TAMÁS: A Magyar Országos Levéltár raktárai légnedvességének újabb mérési adatai és az ezekből levonható következtetések Az 1970-ben szerzett légnedvességmérési tapasztalatokat a Levéltári Szemle 1971. évfolyamán (98-111.1.) tettem közzé. Az e cikkben foglaltak lényege az volt,hogy a levéltári raktárakban nem helyes a levegő relativ nedvességtartalmának optimális értékét 50 % körüli értékben megadni, mert a raktározott nagymennyiségű irat papirjában lényegesen több viz van, mint a levegőben, igy nem a levegő relativ nedvességtartalma a meghatározó, hanem a papir egyensúlyi nedvességtartalma határozza meg a levegő nedvességtartalmát. A papir egyensúlyi nedvességtartalmát viszont a papir hőmérséklete befolyásolja, mégpedig minél alacsonyabb a papir hőmérséklete, annál több nedvességet képes felvenni, minél magasabb, annál több vizet párologtat el. Ebből következik, hogy a papir feletti légtérben mérhető nyári magas relativ nedvességtartalom mellett is szárad a papir, a télen mért alacsony relativ nedvességértékek mellett viszont vizet vesz fel a papir. Másképpen megfogalmazva, a téli +15 C° és a nyári +30 C° raktár-, illetve papirhőmérsekiét hatására nem lehet a raktár légnedvességét 50 % körül tartani, az szükségszerűen nyáron 60-70 %, mig télen 30-40 % köpüli értékeken mozog, anélkül, hogy ez különsebb kárt okozna. Másik lényeges következtetés,hogy a raktárban levő papir hőmérsékletét ajánlatos állandó értéken tartani, mert ezzel csökkenthető a papir nedvességének ingadozása, vagyis a hőmozgás hatására bekövetkező nedvességmozás; ezzel együtt a papir nagymértékű zsugorodása nyáron, illetve télen a duzzadás folyamata lecsökkenthető. Az is egyértelművé vált,hogy az Országos Levéltárban 1970/71. telén bevezetett távfűtés nem száritja ki a papirt, csak lecsökkenti a téli vizfelvételt. Ez természetesen előnyös több szempontból is. Először: kevesebb lett a-télen "öngyilkos" iratcsomók száma, mivel csökkent a duzzadás mértéke, és ezért kevesebb iratcsomó esett le a polcról. Másodszor: a raktári munka is könnyebbé vált a normális hőmérsékletben, mint régen a hideg raktárakban. A következőkben szeretném ismertetni az 1971. évi mérési tapasztalatokat és az ebből levonható következtetéseket. Elöljáróban meg kell állapitani, hogy köszönet illeti azokat a raktárkezelőket, akik egész évben nagy szorgalommal tettek eleget kérésemnek és rendszeresen mérték naponta kétszer a raktárak levegőjének relativ nedvességtartalmát és hőmérsékletét. Mivel azonban több ember foglalkozott ezzel a munkával, szabadságuk vagy betegségük ideje alatt, illetve egyes személycserék esetében a mérések nem egyszer megszakadtak. Ezen ugy sikerült változtatni,hogy az év utolsó negyedében létrejött az anyagvédelmi csoport, amelynek többek között ezeknek a méréseknek a rendszeres végzése is feladatává lett. így 1972-ben már minden munkanapra vonatkozó mérési eredmények állanak majd rendelkezésre, sőt a tárolt papir hőmérsékletét is mérve, ujabb, ha nem is teljesen reális eredményeket adó mérési adataink lesznek a kérdés jobb megértéséhez. A következőkben az 1971-ben mért légnedvességi eredményeket, majd ezeket a tavalyiakkal összevetve, a távfűtés hatását szeretném bemutatni. • Az l.sz. ábrán láthatók a keleti szárny megfelelő adatai, a 2.sz. ábrán ugyanezek az adatok a nyugati szárnyról. Sajnos, az utóbbi ábrán a 11.sz. raktár adatai hiányosak; V. és X. hő közötti adatok hiányoznak. A görbe indulásából látható, hogy ebben a raktárban lenne a legmagasabb a légnedvesség, és valamivel a 23. sz. raktár görbéje felett haladna. Annak a ténynek, hogy mindkét szárnyon az alagsorban elhelyezkedő raktárakban mértük a legmagasabb relativ nedvességtartalmat, az lehet a magyarázata,hogy a falaktól bekerülő nedvesség jelentős, és ez okozza a viszonylag magasabb adatokat.