Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: A Magyar Országos Levéltár raktári légnedvességének újabb mérési adatai és az ezekből levonható következtetések / 92–98. o.

94 Az l.sz. és 2. sz. táblázatokban mutatom be a rendelkezésre álló adatok alapján az 1970ben és az 1971-ben mért relativ légnedvesség-adatokat. Az adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a téli egyenletes hőmérséklet hatására a görbék minimum része ellaposodik, a relativ nedvesség %-os értéke viszonylag egyenletes lesz október és április között, és egy elnyújtott maximum rész jelentkezik a nyári hónapokban, amely októberben kezd el jelentősebb mértékben csökkenni. Az 1971-es adatok általában kisebb különbséget mutatnak, mint az 1970-es adatok. Ennek a kedvező eredménynek egyrészt a távfűtés, másrészt a nyári alacsonyabb hőmérséklet az okozója. Ezekből az adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy.ha a nyári időszakban valamilyen módon csökkentjük a raktárak hőmérsékletét, vagyis a téli 19-20 C°-hoz közeli értéken tudnánk tartani, akkor a nyári maximum is ellaposodna, és a papir nedvességtartalom-változása minimumra lenne leszorítható, és ezzel együtt a papir feletti légtérben viszonylag állandó relativ nedvességtartalom alakulna ki. Ezt a kialakítandó hőmérséklet-kiegyenlítést elősegitené az is, hogy a levegő nedvességtartalma és a papir egyensúlyi nedvességtartalma dinamikus egyensúlyban van. Bár alapvetően igaz az, hogy a papir hőmérsékletének hatására a papirból távozó vagy a papir által felvett nedvesség állitja be egy zárt raktár légerének nedvességtartalmát, de az vissza is hat a papir egyensúlyi nedvességtartalmára, és csökkenti az éppen aktuális folyamatot. Amennyiben a papir hőmérséklete emelkedik a nyári hónapokban és ennek hatására több vizet ad le a légtérnek, ezzé} a levegő relativ nedvességtartalmát emeli, ugyanakkor ez az emelkedő nedvességtartalom növelni igyekszik a papir egyensúlyi nedvességét, és ezzel csökkenti a száradási folyamatot. Télen ennek a fordítottja játszódik le, és a papir hőmérséklet-csökkenésének hatására bekövetkező nedvességtartalom-növekedés bár lecsökkenti a levegő relativ nedvességtartalmát, de ez a lecsökkent nedvességtartalom ugyanakkor gátolja a vizfelvételt. Ezek a másodlagos jelenségek tehát nivellálják a primer folyamatokat. Ugyancsak befolyással vannak minden valószinüség szerint ezekre a folyamatokra a falak nedvességfelvevő és ieadó tulajdonságai. Ezek a tények elsősorban a talaj hoz közel levő helyiségekben jelentősek, bár részben magyarázhatják a keleti és nyugati szárny adatai közötti különbséget is. A nyári hőmérséklet csökkentésének reális megoldásaként kinálkozik a távfűtési rendszer felhasználása. Nyáron a hálózatot le kellene választani a távvezetékről, hidegvizet belevezetni és azt cirkuláltatni benne. Azután a felmelegedett vizet egy 300 - 500 000 kalóriás hűtőgéppel kellene visszahüteni, majd ismét megindulhatna a cirkuláció. Ez az eljárás véleményem szerint viszonylag kisebb anyagi beruházással megvalősitaná a levéltári raktárak kis hőmérsékleti intervallumban tartását, vagyis minimálisra csökkenthetné a papir nedvességtartalmának változását. Ez az iratanyag jó állapotban tartását nagyban elősegitené. Természetesen ajánlatos lenne erre egy modellkisérietet végezni. Egy reális veszélye van az ilyenfajta megoldásnak: amennyiben a hűtés eléggé intenziv, páralecsapódás jöhet létre a raktárak fűtő - jelen esetben hűtő - berendezésein és esetleg a tároló vaspolcokon. Figyelembe véve azonban az elméleti és ipari fizikai kémiában ismert vizgőz entalpia adatokat, ez a kérdés az időben elkezdett hűtéssel kiküszöbölhető, illetve a hűtés jól vezetett folyamatával elkerülhető. Ha ez a módszer eredményre vezet, ez azt jelenti, hogy egy akkora raktár épültet, mint a Magyar Országos Levéltár 24 raktár szintje, a már egyszer bevezetett távfűtési rendszer felhasználásával mintegy 2-3 millió Ft-os beruházással lehetne olyan állapotba hozni, hogy a papir hőmérsékletét viszonylag kis, 3-5 C°-os ingadozás között tartva biztositsuk a jó fizikai-kémiai paraméterek legfontosabb feltételeit. Ezt a rendszert kellene később egy gépi szellőztetéssel kombinálni, hogy a levegő cseréjével az egészséges szellőztetést megoldjuk. Amennyiben az előzőkben elmondottak kísérletekkel igazolhatók, az azt jelentené, hogy a nagy beruházást igénylő, és Közép-eurőpában nem feltétlenül szükséges klimatizálást valamennyi, nagy tömegű papirt hosszú időn keresztül tároló raktárban kiküszöbölhetnénk. Ez népgazdasági szinten jelentős megtakarítást eredményezne, ugyanakkor biztositana nagy értékű nemzeti kincseink jelentős része jó állapotban való tartásának olcsó módszerét. Ugy gondolom, hogy a várható nagymértékű megtakarítás lehetővé teszi,hogy egy modellkísérletet ennek érdekében elvégezzünk, és annak eredményétől függően javaslatot terjesszünk az illetékes szerv elé. A továbbiakban szeretném bemutatni az Uj Magyar Központi Levéltár raktáraiban végzett mérések eredményét. Ezek a mérések azért érdekesek, mert összehasonlíthatjuk a légtér, a szürkelemezből készült dobozban és az ujabban alkalmazott hullámpapir dobozban mérhető hőmérsékletet és a relativ nedvességtartalmat. A mérések ugy történnek, hogy egy raktárban egymás mellé