Levéltári Szemle, 22. (1972)
Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - Kanyar József: A közép- és alsószintű földművelésügyi szakszervek hatásköre és fondjainak forrásértéke a Somogy Megyei Levéltárban, 1945–1955 / 66–80. o.
67 I. KÖZÉPSZINTŰ MEZŐGAZDASÁGI SZAKSZERVEK 1. Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara (Kaposvár) (1945-1947) IX. 201. A mezőgazdasági érdekképviseletről szóló 1920. évi 18. törvénycikk elrendelte a területi mezőgazdasági kamarák életrehivását a mezőgazdasági népesség érdekképviseleti szerveként. A kamarák számát, székhelyét és működési területét a földmüvelésügyi miniszter állapitotta meg 113.161/1920., a 113.300/1920. és a 37. 250/1921. F.M. számú rendeletekkel a felügyeleti jogkört is gyakorolva felettük. Az ország 5 mezőgazdasági kamarája közül az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara Kaposvár székhellyel működött. E kamarai fondnak csak elenyészően kevés irata került a Levéltár őrizetébe, de a legértékesebb források: különféle testületi szerveinek, szakbizottságainak, közgyűléseinek, választmányi üléseinek és elnöki tanácsüléseinek a jegyzőkönyveit sikerült begyüjtenünk. A felszabadulás után a Kamara ügyvitele 1945. július 26-án vette kezdetét. Ha testületi életet a felszabadulás utáni első hónapokban nem is élt a Kamara, 1945. február 20-án mégis eljuttatta javaslatát az akkor még Debrecenben székelő Ideiglenes Kormány földmüvelésügyi minisz teréhez, tervezetet készitve egy termelési, értékesítési és árubeszerzési szövetkezetről.* Még 100 ezer pengős pályadij kitűzését is szorgalmazta a miniszternél - a kender- és lenrostból készült szövetáruk hiányára való tekintettel - egy uj rendszerű fonálkészitő gépre, amely a rokkánál tökéletesebben és gyorsabban állitotta elő a fonalat. Az öntevékeny háziipar támogatására gondolt igy elsőrenden a Kamara, miközben arra kérte a kormányzatot, hogy a beszolgáltatás túlkapásait és egyenlőtlen arányait szüntesse meg, mert nagyon sok gazdaság - különösképp Baranya megyében vetőmag nélkül maradt - a könyörtelen végrehajtás következtében. A jegyzőkönyvekben többször olvashatunk a Kamara autonómiájának a féltéséről, a Kamara reformjáról, vagyonának kezeléséről, a tisztviselők megelőlegezett fizetéséről stb., általában sok adminisztratív s ügyviteli, ügyrendi kérdésről. Az érdemi ügyintézés során emlitésre méltó, hogy javaslatot készitettek a cukorrépa-termelés folyamatosságáról és kötelezővé tételéről, s főként a gazdatisztek bér- és nyugdijkövetelé seinek a rendezéséről. Feltűnő, hogy a Kamara tárgyalásain szinte alig esett szó a földreformról. A mezőgazdaság ujjáépitése terén kártérképeket készitettek a megyéről és rámutattak az ujjáépitést akadályozó visszásságokra és azok kiküszöbölésére.A termelési bizottságok ügyében a Megyei. Gazdasági Felügyelőséggel tárgyalva, mindössze csak egy körlevelet küldtek a megyei mezőgazdasági bizottságok elnökeihez, hogy a termelési tervezetek elkészitésénél adjanak kellő segítséget az ujtipusu termelési bizottságoknak. A felszabadulás utáni első elnöki tanácsülést a Kamara 1945. július hó 26-án tartotta. A jobbára adminisztratív ügyrendi és ügyviteli kérdések tárgyalása után 1945. augusztus 1-én kerítettek sort a Kamara tulajdonát képező kertgazdaság munkájának a felülvizsgálatára. A számvizsgáló bizottság pedig 1945. augusztus 28-án ülésezett, az 1944. évi számadás és zárszámadás megvizsgálása céljából. Ujabb elnöki tanácsülésre 1945. szeptember hó 7-én került sor, amelyen ismét csak ügyrendi és ügyviteli kérdések szerepeltek. Az 1946. február hó 28-i elnöki tanácsülésen került sor a Kamara autonómiájának a felfüggesztésével és visszaállításával kapcsolatos teendőkre. Közismert ugyanis, hogy a 4.66/1945. M.E. sz. rendelet felhatalmazta a földmüve lés ügyi minisztert arra, hogy azoknak a kamaráknak az élére, amelyek működésükben akadályozva vannak - vagy a közérdekkel ellenkeznek - miniszteri biztost küldjön ki. 1945. augusztus 12-én már - miniszteri biztosként - nevezték ki a kamara élére Rajczy Géza kamarai tanácsost, aki megbízatása ellenére már kezdettől fogva azon buzgólkodott, hogy a
