Levéltári Szemle, 21. (1971)

Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám - FIGYELŐ - Kun József: Új levéltári folyóirat: a Scrinium / 160–162. o.

hivatásul a tudományos kutatómunkát választották, másrészt szakembereket képez a levéltárak, muzeumok, könyvtárak, a műemlékvédelem intézményei számára. Az Intézet tanfolyamára azok kérhetik felvételüket, akik bölcsészettudományi va^y állam- és jogtudományi tanulmányaikat az egyetemen befejezték. Ausztriában a levéltárosi kinevezés - az érvényben levő jogszabály szerint - az intézetben tett sikeres államvizsgához van kötve. A könyvtárak, muzeumok, a műemlékvédelem szervei viszont nem tekintik előfeltételnek a tudományos státusok betöltésénél az intézeti végzettséget. Ezek az intézmények tudományos kádereik képzését saját tanfolyamaikon* végzik. Ez a magyarázata annak, hogy az Intézet hallgatóinak zömét a levéltáros-jelöltek teszik ki. A szerző - hivatkozva a kettős feladatból adódó dilemmára - felteszi a kérdést, hogy a Történetkutató Intézet eleget tud-e tenni a korszerű levéltárosképzés követelményeinek? R« Blaas úgy véli, hogy szükség van a képzés reformpára* Javasolja, hogy a problémákat a levéltárak és az Intézet vezetősége közösen vitassák meg, keressék a megoldást, amely szerinte osak kompromisszum lehet. Konkrét javaslatokat tesz a levéltároskópzést szolgáló tananyag /kronológia, paleográfia, diplomatika/ módosításaira vonatkozóan, és elengedhetetlennek tartja egy uj stúdium, az úgynevezett levéltári technika bevezetését. A magyar levóltárosképzés lényegesen különbözik az osztrákokétól, ennek ellenére hasznos volna, ha a le vél táros képzés linket irány itó fórumok és személyek megismerkednének az itt felvetett javaslatokkal. A folyóirat 2. számában Walter Goldinger ad történeti áttekintést az osztrák levéltárosképzésről, pontosabban arról, hogy az elmúlt évszázadban milyen követelményeket támasztottak azokkal szemben, akik a levéltárakban magasabb beosztásban kivántak elhelyezkedni. A jelenleg érvényben lévő rendelkezésről szólva helyteleníti, hogy az különbséget tesz a levéltári alkalmaztatás ós a munkakörben történő véglegesítés között. Alkalmazni lehet valakit levéltárosként, ha az bölcsészettudományi vagy állam- és jogtudományi végzettséggel rendelkezik, de véglegesíteni csak abban az esetben lehet, ha az illető levéltáros az Osztrák Törtenetkutató Intézetben tanulmányokat folytat és ott államvizsgát tesz. Ugy véljük, hogy számunkra is érdekes és tanulságos kérdéseket fejteget Rudolf Keck "A levéltáros mint közalkalmazott" cimü Írásában /l.szam./. Az itt felvetett kérdések egyike az, hogy hogyan lehet Összeegyeztetni a levéltárosok kettős - közhivatali és tudományos — feladatait. A szerző^megállapitása szerint Ausztriában a levéltárosok fő feladata a közeli jövőben a közhivatali tevékenység ellátása lesz. Ennek a követelménynek azonban ugy kell eleget tenni, hogy ne tévesszük szem elől tudományos céljainkat. A folyóirat két ismertetési közöl a linzi városi levéltárban folyó dokumentációs munkáról /3.szám./. Wilhelm Rausch ismertetésében öt nagy csoportot nevez meg, amelyek magukban foglalják az itt folyó dokumentációs tevékenység valamennyi ágát, s ezeket sorrendben elemzi. — Emil Puffer 'irása a levéltári dokumentációs tevékenység egyik területével, a sajtó-dokumentációs munkával, annak módszereivel ismerteti meg az olvasót. Ismertetésünk elején említettük, hogy a szerkesztőség nemcsak hazai, hanem külföldi szerzőktől is átvesz különböző témájú publikációkat. Erre nyújt példát a második szám, amely "A német levéltárosok szakmai együttműködésének fejlődése és az abból adódó feladatok" cimmel közli Helmut Dahmnak a VŐA ülésén 1969* május 21-én Grazban elhangzott előadását. Ugyancsak ez a szám közöl ismertetést az NSZKHDan folyó levéltárosképzés problémáiról* tapasztalatairól, A folyóirat harmadik száma pedig Catello Salvati cikkét közli "Az olasz levéltárügy" cimmel. Az uj folyóirat megjelent számaiból a fentiekre kivántuk felhivni levéltárosaink figyelmét, Is ez alkalommal üdvözöljük a SORINIUM-ot, amely 161