Levéltári Szemle, 21. (1971)

Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám - IRATTÁRI MUNKA - Bálint Ferenc–Csipes Antal: A Békés megyei termelőszövetkezetek iratkezelése / 112–122. o.

sara, ugyanakkor elismeri, hogy ez igen nagy terhet ró a kisiet számú levéltárak dolgozóira és más fontos levéltári feladatok megoldásától vonja el őket. A tsz-ek iratmegőrzésére vonatkozó jogszabályok hiányát talán azzal magyarázhatjuk, hogy mivel a tsz-ek létrehozása, fejlesztése az önkéntesség elvén alapult, az iratmegőrzés kérdésében sem akartak rendeletileg intézkedni. Hozzájárult ennek az álláspontnak a kialakításához és megszilárdulásához az a tény is, hogy a felszabadulás óta a bürokrácia elleni harc jegyében, iratellenes vagy inkább közömbös hangulat lett uralkodóvá az iratképző szerveknél, s a tsz-ek gazdasági jelentőségének, a termelés ós a közös gazdaságok fejlesztésének elsődleges szempontjait figyelembe véve nem is gondoltak arra, hogy a szövetkezeteket iratmegőrzési utasításokkal terheljék. így látta ezt Oltvai Ferenc is, aki "A levéltárak dolgozóinak közreműködése a mezőgazdasági tsz-ek iratkezelésének megszervezéseben és megjavításában" c. tanulmányában /Levéltári Hiradó 9.évf. 1959.évi 3-4.sz. 45-53.1./ többek között megállapította, hogy "sem Békés, sem Csongrád megyében, de valószínűleg az egész országban sincs olyan tsz, amelynek irattára lennej az iratok 2-3 szekrényben, padláson vagy raktárakban vannak, a 3-4 évnél régebbiek már áttekinthetetlen állapotban s a személyi változások miatt nem is tudják, hol vannak régi irataik"* A szegedi levéltár őrizetében ekkor csak egy tsz iratanyaga volt, holott gyűjtőterületén 63 tsz működött. A helyzeten való változtatást ő is egyedül a levéltári dolgozók agitációs munkájától várja, s kifejti, hogyan segíthetnének a levéltári dolgozók a tsz-ek iratkezelésének megszervezésében* Végül is megállapítja, hogy alapvető változást csak egy megfelelő ügyviteli szabályzat hozhat. Az__iratkezelési szabál^zát^hiányának^következmény_ei A tsz-iratproblémával foglalkozó emiitett tanulmányokban megfogalmazódott az az igény, hogy valamit tenni kellene a történeti forrásértékű régi tsz-iratanyag intézményes megmentésére és az életképes nagygazdaságokká fejlődött termelőszövetkezetek működése során keletkezett iratok levéltárba kerülése érdekében. Az első lépés ezirányban 1963-ban történt, amikor a F.M. Titkársága közlemény /nem rendeleti/ formájában "iratnyilvántartás! és iratkezelési szabályzatot" tett közzé a Mezőgazdasági.Értesitő 1963.évi 20.számában. Ebben ajánlja és .javasolja a mezőgazdasági /halászati/ termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti önálló közös vállalkozások és termelőszövetkezeti csoportoknak, hogy iratkezelésüket a szabályzat szerint szervezzék meg. Ez a szabályzat levéltári szempontból - kisebb hiányosságaitól eltekintve - átmenetileg megfelelt volna, fékezte volna az iratpusztulás ütemét>. és megteremtette volna a levéltári ellenőrző és begyűjtő munka alapfeltételeit. Egyszerű sorszámos iktatási és irattározási rend bevezetését, felelős iratnyilvántartó megbízását, egyszerű és könnyen érthető kezelési és ügyintézői rendszabályok alkalmazását ajánlotta a termelőszövetkezeteknek. Ez a szabályzat kitért az irattári kezelés felelős személy által történő végzésére és a selejtezés módjára is, amennyiben kimondta, hogy "az iratokat felesleges felhalmozódásuk elkerülése érdekében időközönként selejtezni kell. Az iratokat csak az irattárba történt elhelyezést követő 5 óv elteltével szabad selejtezni*" Röviden /levéltári szempontokat nem kielégítően/ felsorolja a nem-selejtezhető iratfajtákat is, valamint azt, hogy "az iratok selejtezéséről az ezzel megbízott dolgozó dönt." A közlemény ismerteti az iratkezelésnél szükséges iktató, mutató, iratjegyzék nyomtatvány-mintákat is. 115