Levéltári Szemle, 21. (1971)

Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám - Szelei László: Hangfelvételek őrzése a levéltárakban / 3–7. o.

tel minősítése /jó, közepes, gyenge/. A felvételnyilvántartási lapot mind passziv, mind aktiv gyarapításnál ki kell tölteni. Passziv gyarapítás /begyűjtés/ esetében akkor, amikor a lehallgatás megtörténik, aktiv gyarapítás esetében pedig a felvétellel egyidejűleg. A tartalmi feltárás további folyamatában célszerű" a hanganyagot gépírásba áttenni, s annyi katalóguscédulát elkésziteni, amennyi a név- és t

ematikai csoportosításhoz elegendő. A hanganyag legépelése kettős célt szolgál. Egyrészt védi a hanganyagot a sokszori lehallgatás következtében bekövetkező fizikai rongálódástól, másrészt segiti a kutatót, mert az irott szöveg gyors információt nyújt, s nem kell a lehallgatással járó jegyzet készítésével fáradnia. Mind a tartalmi feltárásnál, mind pedig a kutatói szolgálatnál nagyon kell ügyelni a technikai fegyelem és rend betartására. Annak érdekében, hogy a hanganyagot minél jobb állapotban tudjuk megőrizni, szükséges munkakópiát készíteni, melyről leírható a gópirat, s ez bocsátható a kutató rendelkezésére is. A munkakópia a védelmet és nem a hanganyag többszörözését szolgálja. Egy magnetofontekercsre, egymásután sok hanganyagot másolhatunk át, s ha nincs rá szükségünk, letörölhető az anyag. Szigorú szabályként tartsuk és tartassuk be, hogy archiv-szalagot ne adjunk ki se tartalmi feltárási munkához, se pedig a kutatónak. Véletlenül is előfordulhat, hogy lehallgatás helyett tévedésből letörlik a szalagról a hanganyagot, s az soha többé nem pótolható. A levéltári munkában szükséges rendszeretet itt is elengedhetetlen, így pl. mindig vissza kell játszani a hanganyagot tartalmazó szalagot arra az orsóra, amelyen az eredetileg volt, mert nyilvántartásaink szerint csakis igy található meg. Eddigi tapasztalataink szerint a kb. 15 évvel ezelőtt készített magnetofon felvételek még napjainkban is jó minőségűek. Várható élettartamuk - jelenlegi ismereteink szerint - kb* 40-50 év. /A felvétel élettartama természetesen sok összetevőtől függ, de ezek között legfontosabb a szalag minősége és^a tárolási fegyelem betartása,/ Feladatként hárul a levéltárakra, hogy időszakonként - kb. 10 évenként - átvizsgálják a szalagokat, s azokat - ha szükséges - átjátszással ujitsák fel, vagy a nagyon jelentős hanganyagról a néprajzi és népzenei kutatásban kitűnően bevált fémmatricát készítsenek. Érdemes a probléma befejezéseként megvizsgálni, hogy van-e, vagy elképzelhető-e különbség az általános és a szaklevéltárak között a hanganyag gyarapításával kapcsolatban végzett munkában? Nem e cikk keretébe tartozik a téma részletes kifejtése, mégis szükségesnek véljük a kérdés rövid megválaszolását. A passziv begyűjtés vonatkozásában nincs és nem is lehet a két levéltártípus között különbség. Mindkét levéltár-tipus átveszi az illetékességi körébe tartozó szervektol a levéltári átadásig e szerveknél őrzött hanganyagot. Elméletileg az aktiv hanganyag gyarapításában sincs különbség. Az aktiv begyűjtésnél a tanácsi levéltárakra gondolunk, mert az Uj Magyar Központi Levéltár ilyen irányú tevékenysége egészen más kérdés. A tanácsi levéltárak éppenugy készíthetnek felvételi terveket, s teljesíthetik a megtervezett feladatokat, mint a szaklevéltárak. Elhatározás, technikai, személyi és dologi feltételek, leleményesség és akarat kérdése a megvalósítás. A feladat újszerű, de végrehajtása lelkesítő, az utókor számára pedig csak a mindenkori jelenben teljesíthető. Meggyőződésünk, hogy helyes és jó intézkedés a hanganyagnak levéltári védelemben való részesitése, s a levéltárosokon is múlik, hogyan élnek ezzel a lehetőséggel, vagy éppen kötelességgel. x x 7