Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 3. szám - Bendefy László: A magyar kamarai mérnöki intézmény kialakulása, 1650–1850 / 548–571. o.

Fritsch távozása Hauert nem érte váratlanul. Továbbra is követelte, hogy adjanak mellé állandó segítőtársat, mivel a megnövekedett mérnöki feladatokat nem képes egyedül ellátni. így Fritsch távozásának napján sor került Karpe Mihály

nak kamarai mérnökké való kinevezésére. 6 már nem Hauer segedmérnöke, beosztottja, hanem vele egyenrangú kamarai mérnök. Rangsorban a második; ezért fizetését évi 250 forintban állapították meg, amit azonban idővel a normális 300 forintra kellett emelniük. Ez felelt meg ugyanis akkoriban az átlagos mérnöki fizetésnek hazánkban. 1773-ban a kamarai mérnökök fizetését évi 300 Ft-ra, napidijukat pedig 2 Ft-ra emelték fel. Ez már nagyon szép fizetés volt. IV. A kamarai birtokok é

s bányák felmérése; telepítések 1762-1773 Az 1760-as évek elején a bécsi Udvari Kamara változtatott addigi gazdasági politikáján. Mig addig egy-egy kincstári uradalom vagy bánya ügyvitelének rendbehozására, felszerelésének korszerűsítésére, vagy kiegészítésére törekedtek, most a kamarai birtokok és javak összességének együttes és azonnali számbavételén és gazdasági megújításán volt a hangsúly. Legelső teendőnek a kamarai birtokok és bányák felmérését kellett elvégezni, majd a pusztasággá vált birtokoknak idegenekkel, elsősorban németekkel való betelepítését vették tervbe. A munkálatok irányítására Cothmann Antal udvari kamarai tanácsos, a^sóügyek igazgatója /rei salinariae director/ kapott megbízást. Cothmann világosan látta feladatának nagyságát, és a kamara műszaki személyi állományát is annak megfelelően igyekezett kiépíteni. Ezért Kneidinger Andrást

, a magyar kamara elnökének főkertészét 1761-ben fizetésnélküli kamarai földmérővé nyilváníttatta, majd 1763-ban Kovács Jánost sikerült rábírnia, hogy az érsekséget otthagyva, a kamara szolgálatába álljon. 1764-ben pedig Coroni Sámuelt neveztette ki kamarai mérnökké. Abban, hogy ezeket a kezdeti kedvező lépéseket sikerült megtennie, lényegesen segítségére volt Franz Anton Hillebrandt

, a bécsi kamarának 1749 óta neves épitésze, a bécsi tudományos akadémia építészeti osztályának tanácsosa, aki 1757-től nemcsak az -Udvari, hanem a Magyar Kamarának is építészeti igazgatója. Hillebrandt igen kiváló épitész-gárdát szervezett, és ezzel megszüntette a Mikoviny idejéből ismeretes és a megszo554