Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: A cellulóz kémiai pusztulásáról / 350–358. o.

lás következik be, a papir elveszti szilárdságát /3/« Ez a tapasztalat igazolni látszik az előzőekben elmondottakat. Azt is megállapították, hogy a papirban levő cellulóz rost polimerizációs foka ritkán csökken 200 alá. Ennek az az oka, hogy a cellulóz rost egész terjedelmében nem egyformán hozzáférhető a kémiai reakciókat létrehozó vegyszerek részére. A természetben felépülő hosszú láncmolekula ugyanis nem tökéletesen lineáris, hanem térben kissé zegzugos. Ez az elhelyezkedés azt eredményezi, hogy azokon a helyeken, ahol a lánc egyes tagjai viszonylag közel kerülnek egymáshoz, kialakulhatnak elektrosztatikus vonzások, un. másodlagos kötések. /Felismerőjükről Van der WAALS erőknek nevezzük őket./ Ugyanakkor létre jöhetnek másodlagos kémiai kötések is, mert a szabadon levő hidroxil csoportok /-OH/ hidrogénjei képesek úgynevezett hidrogén hidakat alkotni. Ezeknek a kötéseknek energia tartalma csak mintegy 1/10-1/50 része a kémiai kötések energia tartalmának, de együttes hatásuk stabilizálni képes egyes molekula részeket. Ezért egyes kémiai reakciók során az ilyen másodlagos kötésekkel is kötődő molekulaegységek nagyobb energia igényük miatt stabilan megmaradhatnak. Nyilván a papirban lejátszódó kémiai reakciók során a cellulózmolekula kötését megtámadó anyagok csak ott tudnak hatni, ahol elegendő energiát' képviselnek a kötések felbontásához. Mivel általában különböző halmazállapotú reakció-partnerek között megy végbe a reakció, ez a lehetőség fokozottabban fennáll. A szakirodalom ezeket a nehezen hozzáférhető, mintegy 200 glükóz molekulából álló "alapegységeket" megkülönbözteti. Egyes szerzők a nehezen hozzáférhető részeket "kristályos", a könnyen hozzáférhetőket "amorf" jelöléssel is emiitik. A fentiekből számunkra talán a leglényegesebb momentum, hogy a papirosban levő cellulóz általában nem bomlik le addig, hogy cellubióz, vagy glükóz jöjjön létre a papirban, de ha a még megmaradó cellulózmolekula polimerizációs foka 200-500 közé esik, a védendő irat rostanyaga olyan mértékben károsodik, hogy fizikailag nem birja el pl. az egyszeri hajtogatást sem. A cellulóz kémiai lebomlása gyakran csak akkor megy végbe, ha a reakciót elősegítő anyagok un. katalizátorok is vannak jelen /katalizált folyamatok/. A cellulóz lebomlásának eddig két fő útját találták meg. A két fő ut a cellulóz H /hidrogén-ion/ katalizálta savas hidrolizise /vizmolekula közbejöttével létrejött reakció/, és egy, általában nehézfém-ion /vas, vagy réz/ katalizálta oxidációs folyamat, esetleg a kettő kombinációja. Lássunk mind a kettőre egy-egy sematikus példát: 354